Ha Barack Obama elnök bonmot-ja valakit tettekre késztet, és háza hőszigetelésébe kezdene, az első lépés bizonyára az információszerzés lesz. Ez segíti az építkezőt abban, hogy a számára legmegfelelőbb technológiát és anyagot válassza.

Igen ám, de a szakirodalmakban és még az oktató videókban is számtalan szakkifejezés bukkan fel.  Hogy pontosan mit is jelentenek? Íme a magyarázat!

EPS

Az expandált polisztirol rövidítése. Alapanyaga hőre lágyuló polimerizált sztirol és pentán, valamint égéskésleltető adalék. Előhabosítás során a gőzzel hőkezelt gyöngyöcskék megpuhulnak, és hőmérsékletnövekedés hatására a pentán gázzá alakulva „felfújja” azokat. A gyöngyszemecskén belül ekkor apró cellák alakulnak ki – az EPS hőszigetelő táblákat préseléssel állítják elő.

Az EPS termékek 98%-a levegő (a pentán a folyamat végén távozik az anyagból), és 2%-a polisztirol, a gyártásuk során képződő hulladék 100%-ban újrahasznosítható. Legnagyobb felhasználója az építőipar, döntően hőszigetelésre alkalmazzák, de lépés-hangszigetelésre is gyártanak belőle termékeket.

A normál EPS-hez képest az úgynevezett formahabosított, közel zárt cellás EPS nagyobb mechanikai szilárdsággal, jobb hőszigetelő képességgel és elhanyagolhatóan csekély vízfelvétellel rendelkezik. Készül grafitadalékos EPS is, ami a „fehérhaboknál” akár 20%-kal jobb hőszigetelő képességgel rendelkezik.

XPS (Extrudált polisztirolhab)

Az extrudált habok legfontosabb tulajdonsága a zárt cellás anyagszerkezetből adódó igen alacsony, szinte elhanyagolható vízfelvétel (0,2–1,0 V%). Testsűrűségük 25–35 kg/m³, hővezetési tényezõjük 0,029–0,035 W/mK közötti.

PIR

A poliuretán rövidítése. A PIR két alap összetevője a poliol és az izocianát – maga a poliuretán alacsony hőmérsékleten, katalizátor és melléktermék nélkül, a habosításhoz használt pentán gáz hatására jön létre. A poliuretán több mint 90 %-ban zártcellás szerkezetű, melynek belsejében található a pentán. Elterjedt felhasználása a II. világháború idején kezdődött: az akkoriban drága és nehezen beszerezhető gumi helyettesítésére használták.

Azóta a számos fejlesztésnek köszönhetően mindennapi életünk valamennyi területén körülvesz minket. Bár a poliuretán egy olyan termék, amelyet a legtöbben nem ismernek behatóan, mert rendszerint más anyagokból készült burkolatok vagy felületek mögött rejtőzik, nehéz volna nélküle elképzelni az életünket.

Hővezetési tényező

A lambda értékkel (λ)  kifejezhető hővezetési tényező azt mutatja meg, hogy egységnyi idő alatt, egységnyi hőmérsékletkülönbség hatására egy adott anyagon mekkora hőáram halad át. Mértékegysége: W/(mK) Minél alacsonyabb a lambda értéke az adott anyagnak, annál kedvezőbb a hőszigetelési, hőtechnikai képessége.

Hőátbocsátási tényező

Az U-értékkel fejezzük ki. Azt a hőmennyiséget határozza meg, amely az adott szerkezet 1 m² felületén 1 másodperc alatt átáramlik, amikor a külső és belső hőmérséklet különbsége 1 fok. Mértékegysége: W/(m²K)

Hőhíd

Olyan felületek az épületet határoló szerkezeteken – mint a falak, a padló vagy a födém –, ahol hőveszteség keletkezik. Hőhidat a hőszigetelés hiányosságai, hibái (pl. szakszerűtlen beépítés) is okozhatnak, de lehet a forrása rossz szerkezeti kialakítás is. A belső tér meleg párája rendszerint ezeken az épületrészeken kicsapódik, ezzel táptalajt teremtve a penészesedésnek, és a gombáknak. A jó hír, hogy a hőszigetelés utólagos fejlesztésével fel lehet számolni a hőhidakat – ám a legjobb elejét venni a problémáknak, és magas minőségű, megfelelő vastagságú hőszigetelő rendszert szakszerűen beépíteni a kivitelezés során.

Átszellőztetett homlokzat, légrés

Kivitelezéskor a burkolat és a falszerkezet vagy hőszigetelés között néhány cm légrést hagynak, melyben a levegő szabadon áramolhat. Az átszellőztetett homlokzat megvédi az épület falszerkezetét a közvetlen nedvességtől és biztosítja a pára akadálytalan áramlását is. Az átszellőztetett homlokzatoknál a hőszigetelés és a burkolat közötti távolságot légrésnek nevezik. Optimális légrés és megfelelő hőszigetelés együttes használata segíti az épületek energiatakarékos hőháztartását.

Passzívház

A passzívház legfőbb jellemzője, hogy tökéletesen működik hagyományos, aktív fűtési rendszer nélkül. A szükséges fűtési energiát kizárólag olyan passzív forrásokból nyeri, mint pl. hőszivattyúkból érkező, természetes úton előmelegített és bevezetett friss levegő, a helyiségek elhasznált levegőjéből nyert maradék hő, vagy olyan belső hőforrásokból nyert meleg, melyet a lakók biológiai működése ill. mindennapi tevékenységeik (főzés, sütés, zuhanyozás) hoznak létre.

Az előbbieket azzal a hőnyereséggel kombinálva, mely a napenergiának, a nagy hatékonyságú hőszigetelésnek, a többszörös hőszigetelő üvegezésnek, a speciálisan hőszigetelt ablakkereteknek ill. az ellenőrzött szellőztetésnek köszönhető, a passzívház fűtési energiaszükséglete max. 15 kWh négyzetméterenként évente (15 kWh/m²a)

Ha kedvet kaptak a „szakmához” egy hasznos tudástár további fogalmak tisztázásában is segítségükre lesz.