Megtörni látszik a jég: nincsenek tovább félelmes áremelkedések az építőanyagok piacán. Küszöbön tehát a javulás az építőipar világában – de figyeljünk az egyenlet ismeretlenjeire is!

A tűzvészt okozó – kályha

A világátlagok alapján 2–4 %-os profitrátával dolgozó építőipar bemeneti oldalán az építőanyagok ára nagyban meghatározza a kimeneti oldal építési költségét. Bár az építkezések drágasága 2018 és 2020 között világszinten kissé elszakadt az anyag-árszínvonaltól – utóbbi az elmúlt másfél évben felzárkózott, sőt vissza is előzött. Folyamatban levő építési folyamatoknál kellett féket behúzni és minden lelassult.

A szektor egyre több veszteséges munkával kellett zárja a múlt évet, kompenzálásképp pedig drágított.

Mindezek hátterében a legfőbb hunyó a koronavírus volt – és részben maradt is. A járványügyi korlátozások és lezárások nyomában akadozni kezdett az alapanyag-kitermelés és -gyártás, az ellátási láncokban szakadások keletkeztek. Ennek nyomán a beszállítók készletei szignifikánsan megfogyatkoztak, de mivel a kibocsátások aránylag rugalmasan tovább folytatódtak, több ipari cikkből strukturális készlethiány lépett fel. Majd mikor az idei első negyedévben a gazdaságok újraindulása keresleti boom-ot okozott, a piacnak alapanyaghiánnyal kellett szembenéznie – továbbá legszembeszökőbb körülményként a különféle építőipari termékek jelentős áremelkedése söpört végig a szektoron.

Az acél(vásárló)t megedzik

Az építőanyagok kétféle köre

Mind az építési fa, mind az acéltermékek területén a világpiac az origó, mert nagyjában és egészében közvetlenül onnan bonyolódnak a beszerzések – nagyszámú eladó és nagyszámú vevő kereskedelmi terepeként. Ilyen módon áttetszőbb minden: egy-két lépcsős okozatiságok uralkodnak. A nyersanyagokkal kapcsolatos anomáliákra ezért az árak érzékenyebbek, bármilyen háttérfolyamat akár 1-2 hónapon belül direktebben – és meredekebben – ki tud ütközni bennük. A faanyagok terén még egy Kanada és USA között kitörő „vámháború” is súlyosbította a helyzetet, amelynek eredményeképp az EU-ban fél év alatt közel 40 %-os árnövekmény jelentkezett, ez idehaza a zsaluzó fákat érintően a 70 %-ot is meghaladta. A kitermelésében akadályoztatott vasérc közel 60 %-kal lett drágább az EU-ban, a minőségi acél világpiaci ára rekordmagasságokba lőtt ki.

Szintén élmezőnybe tartoztak a műanyagok, de különösen a hőszigetelések alapanyagai, melyeknek tengerentúlról való beszerzésében hajóforgalmi fennakadások és kikötői torlódások, szállítási kapacitáshiány és áremelkedések egyaránt jelentkeztek.

Nem így a tégla, cement és beton esetében, melyeknek értékesítése sokkal inkább kötődik helyi piacokhoz – összefüggésben ezen „fajsúlyosabb” anyagok jelentősen nagyobb kapacitást kívánó szállíthatóságával. A jobb pótolhatóság miatt a rendszeren csak jókora késleltetéssel futnak végig a fennakadások hatásai: a lassított folyamat 6–9 hónapos csúszást is jelenthet az áremelkedések területén, ami maga is sokáig csak egy 8–10 %-os tartományban maradt.

Árlabirintus - fából

Súlyosbító körülmények

És nemcsak anyagból, de emberekből is hamar szerteföldön fokozódott az eleve krónikussá váló hiány (Nemzetközi építőipari trendek I. c. cikk linkje): mind képzett szakemberekből (villany- és vízszerelőktől az ácsmesterekig), mind pl. teherautósofőrökből.

Az ellátási lánc zavarai folytán az építőcégek ráadásul tartózkodtak az új állások létesítésétől, így aztán a kevesebb megmaradó és nehezebben elérhető munkaerő költsége óhatatlanul nőtt.

Kezdve az alvállalkozói bérekkel, melyeket a külföldi vendégmunkásos besegítések egy időre nem tudtak lenyomni, egészen a műszaki vezetőkön át a segédmunkásokig, akiknek itthon egyaránt 10 % fölötti bértöbblet ütötte a markát a tavalyi év végéhez képest. Ahogy fuvart és építőgépet is drágábban lehetett kapni. Nem véletlen, hogy a nyár elején az építési költségek 5–10 %-os emelkedését prognosztizálták év végéig. A legtöbb lakásbővítési, felújítási, átalakítási munka terén drágulással lehetett számolni, ahogy látványosan visszaesett a barkácsoló kedvűek érdeklődése is.

Még vállalják...

Hazai előnyök

Miközben az áremelkedések tornyosuló árnyékában a kis- és közepes építőcégek továbbra is harcban vannak a működőképességük megőrzéséért, idehaza a kormányzat is igyekezett számos rendellenes és deviáns jelenséggel szemben fellépni (Felkarolt hazai építőipar c. cikk linkje). Az export elrendelt regisztrációja már hatásosnak látszik és több építőanyagot tudott itthon tartani – annyit, hogy az lényegében megszüntesse a generális hiányt. A kilábalás egyik kulcsa feltétlenül a hiánycikknek számító építési alapanyagok pótlása, annak elérése, hogy a beszállítók, kereskedők mielőbb újra fel tudják tölteni kiürült raktáraikat. Csak visszagyarapodó készletekkel lehet megfelelőképp kiszolgálni a keresletet, egyúttal fokozni a versenyt és árlenyomó hatást kifejteni.

Megtört a jég – de olvadása még eltart egy ideig

Hosszú idő után először csökkenés – méghozzá 10 % fölötti – állt be egyes alapanyagok világpiaci árában. A faanyag ára például a májusi csúcs óta már közel a felére leesett, de ez még így is 24 %-kal magasabb annál, ami 2020. februárban volt.

Az acéláruknál ugyanakkor az is csoda, hogy már csak 5 %-os árnövekedést mutattak augusztusban.

Mindenesetre az építőfával együtt jó eséllyel már egy hónapon belül olcsóbb végtermékekkel szolgálhatnak. Azonban 2022 elejéig még mindkettőből várható készlethiány is, tehát nyugtával dicsérjük a mostani látszólagos tendenciafordulót! Mégis, bár a tengerentúlon beton, cement és tégla árait a mai gyenge készletezési helyzetből kiindulva jövő nyár előtt nem valószínűsítik, nálunk van belőlük elég áru (talán csak kőzetgyapotból nincs „kéznél” tetszőleges mennyiség). Igaz, a szükséges átfutási idő ezen termékeknél hosszabban ketyeg, ezért a forgalmazói áraik mérséklődését még nem lehet egyértelműen a közeljövőre tenni

Javulás – kérdőjelekkel

Úgy tűnik, mifelénk egy időre végre vége a tartós és rohamos áremelkedések idejének, és kilátás van a termékárak folytatódó csökkenésére! A tetemes drágulás végállapotaiból ugyanakkor egyelőre nem látni, hogy képesek lehetnek-e visszacsökkenni korábbi, „békeidős” szintjükre. Az EU többi részében még emelkedő tervezési trendet mutatnak az építési árszabások – mind a munkaerőhiány, mint az újabb vírushullám-fenyegetés árstabilizálódás ellen ható tényezőknek számítanak. A világpiaci cikkek tekintetében pedig sok az olyan országokból származó importáru, ahol jócskán lemaradás van a vakcinációs elérésekben (mind a rendelkezésre álló oltóanyag, mind a lakossági oltottsági arány tekintetében). Következésképp ottani termelőegységek és üzemek még kerülhetnek a bezárás vagy a termelési kapacitás csökkentésének állapotába. Megismétlődő gyártói korlátozások tehát még több építőanyagot illetően nyúlhatnak akár a termékelérhetőség visszafogásához, akár áremeléshez, vagy leginkább – és minálunk is legvalószínűbben – a legfeljebb „tájékoztató jelleggel” közölt szállítási határidők elnyújtásához, kitolásához.