Author Archives: Vöröss Levente

Segítünk, választani az anyagok és a költségvetésed alapján.

Egy medence azonnali felüdülést nyújt a nyári napokon: úszhatsz és relaxálhatsz benne, teret ad a partiknak, és a csúszdák beépítésével igazi víziparkot is kialakíthatsz a gyerekeknek a kert végében. Másfelől azonban a medence kialakítása költséges folyamat. A földmunkák, az építés és az anyagköltségek mellett a fűtés és a karbantartás is komoly kiadás lehet. Megéri belevágnod? Ez az útmutató segít eldönteni!

Kezdjük az alapoktól!

Először is válassz olyan helyet a medencének, amely megfelel az ingatlanodra vonatkozó építkezési előírásoknak. Ha megvan, ellenőrizd lézeres szintezővel vagy más eszközzel, hogy tökéletesen vízszintes legyen! Ehhez a stabilitás és a megfelelő vízkeringés érdekében lesz szükség. A medence alapjának megépítése precíz méréseket igényel, ha tehát nincsen tapasztalatod az ilyen munkálatokban, a legbiztosabb, ha profi kivitelezőt bízol meg.

Az alapot általában nehézgépekkel ássák ki, amelyek képesek nagy mennyiségű föld mozgatására. Ezek típusa a medence méretétől és a talajviszonyoktól függően változhat. A kotrógépek például egy csuklókarra szerelt vödörrel vannak felszerelve. Különböző méretekben kaphatók, a kisebb medencékhez alkalmas kompakt daraboktól a gigaméretű modellekig.

Jól jöhetnek a csúszókormányzású rakodók is, mivel rendkívül fordulékonyak, így alkalmasak a szűk helyeken történő munkavégzéshez. Emellett árokásó is használatos a víz- és elektromos vezetékek telepítéséhez, míg a gréder a talaj egy szintre gyalulásával biztosít stabil alapot.

Hogyan építsd meg az aljzatot?

Ha a földmunkák már lezajlottak, elkezdődhet az aljzat kialakítása. A medence építésénél az aljzatbeton azt a beton alapréteget jelenti, amelyet a tömörített és kiegyenlített talajra vagy kavicsalapra öntenek, hogy stabil alapot adjon a medenceszerkezetnek. Használhatsz hozzá szabványos betonkeveréket, ami cementből, homokból, aggregátumból (kavicsból vagy zúzott kőből) és vízből áll. Ez egy sokoldalú mix, ami megfelelő szilárdságot és tartósságot biztosít a legtöbb medence számára.

A nagyobb stabilitás érdekében ugyanakkor választhatsz vasbetont is, ami magába foglalja a betonacél vagy háló beépítését is, hogy megakadályozza a repedéseket. Létezik szálerősítésű beton is, ami szintetikus -vagy acélszálakat tartalmaz, hogy növelje a beton szakítószilárdságát.

Az építkezésnek ebben a szakaszában a betonszivattyúk segítenek a nehezen hozzáférhető helyeken, különösen a talajba épített vagy egyedi alakú medencék kialakításánál. A betonfűrészt az elemek vágására és alakítására használják, míg a sörétbeton gépekkel a betont sűrített levegővel hordják fel a medence acélvázára.

Térkő vagy ragasztott burkolat?

Többféle medenceburkolati anyag létezik, amelyek közül mindegyiknek megvannak a sajátosságai. De vajon mire lesz szükséged? Ez nagyban függ attól, milyen medencét álmodtál meg magadnak. A lehetőségek palettája végtelen, hiszen a tartósság vagy az esztétikum is szólhat egy-egy anyag mellett.

A beton például sokak által kedvelt választás a tartóssága és sokoldalúsága miatt, de azért is, mert egy csomó mutatós forma kivitelezhető belőle. Az öntött beton költséghatékony választás: színezhető, bélyegezhető vagy textúrázható, hogy a drágább anyagokat utánozza, mint a kő vagy a csempe. A megfelelő tömítés azonban elengedhetetlen a repedések és a szennyeződések megelőzése érdekében.

Egy másik lehetőség a szálerősítésű, előregyártott műanyag héj. Az ilyen medencék felülete meggátolja a baktériumok szaporodását, ellenáll az algáknak és a szennyeződéseknek, ezért nem is igényel gyakori karbantartást. A héjak többféle méretben és formában kaphatók, hátrányuk ugyanakkor, hogy kevésbé testre szabhatók.

Ha egy kicsit többet áldoznál a kerti luxusra, maradhatsz a csempe mellett, ami kerámia, porcelán -és üvegkivitelben is kapható. Sima és tetszetős felületet kínál, ellenáll a víznek, a fakulásnak és a foltosodásnak, és könnyen tisztítható. A tégla ezzel szemben inkább hagyományos és rusztikus megjelenést biztosít. Erős, kevés karbantartást igényel, és ellenáll a különböző időjárási viszonyoknak. Sokféle színben kapható és különböző mintákba rendezhető, mint például a halszálka vagy a kosárfonás.

Végül elérkeztünk a klasszikus megoldáshoz. A természetes kő, például gránit, mészkő vagy travertin használatával nem hibázhatsz: a kertbe organikusan illeszkedő, mégis egyedi medencét alakíthatsz ki. A kövek tartósak és gyakran csúszásmentesek, így biztonságosak a nedves környezetben. A terméskőből készült medencék tartósak, viszont többe is kerülnek, és egyenetlen felületük miatt extra karbantartást igényelhetnek.

Végezetül ne feledkezz meg a szerelékek telepítéséről sem! A medenceszivattyú -és szűrő elengedhetetlenek a víz keringetéséhez, mivel segítenek eltávolítani a hulladékot és biztosítják a vegyszerek megfelelő eloszlását. Az automata medenceklórozó a fertőtlenítőszereket adagolja, míg a medencefűtés kényelmes hőmérsékletet biztosít a hűvösebb hónapokban vagy hidegebb éghajlatú régiókban is.

A vezetékeket azonban minden esetben vízálló kábellel kell körülvenni, ami megvédi őket a fizikai sérülésektől. Ebből következik, hogy a víz melletti elektromos munkákat mindenképpen szakképzett és engedéllyel rendelkező villanyszerelőnek kell elvégeznie!

Az elmúlt 100 évben Magyarországon a tavalyi nyár volt a legszárazabb (de ez igaz szinte egész Európára), ami nemcsak a mezőgazdaságban, de a házi kertekben is komoly gondokat okozott. Sajnos az idei nyárra sem jósolnak sokkal kedvezőbb időjárást, a jövőt nézve pedig egyre inkább az a tendencia érvényesül majd, hogy a hosszú száraz heteket egy-egy heves, intenzív esőzés szakítja meg. Pedig a növények megfelelő fejlődéséhez (legyen az haszon-, vagy dísznövény) viszonylag egyenletes csapadékeloszlás szükséges, amit eső híján mesterséges öntözéssel tudsz biztosítani.

De nagyon nem mindegy, mivel öntözöl. Az ivóvíz-hálózatról még locsoló mellékmérővel is meglehetősen költséges fenntartani a kertet (négyzetméterenként átlagosan fél-1 köbméter plusz vízfogyasztást jelent éves szinten), ráadásul a klórral kezelt, meszes víz a legtöbb növénynek és a talajnak sem ideális. Mindemellett tavaly már sok kerttulajdonosnak gondot okozott, hogy az aszályos időszakban számos településen vízkorlátozást vezettek be, ami azt jelentette, hogy nem öntözhettek ivóvízzel. Ezzel szemben szerencsés helyzetben vannak azok, akik kúttal rendelkeznek a telkükön, de ha nem elég mély, nyáron az is kiszáradhat, ahogy erre is sok területen volt példa. Éppen ezért fontos, hogy az esővízgyűjtés és -tárolás egyre nagyobb szerepet kapjon, hiszen segítségével részben vagy egészben biztosítható az öntözés a szárazabb hetekben is, ráadásul környezetbarát módon. Sőt, a növények különösen hálásak lesznek, ha esővízzel locsolod őket, mivel ez a természetben előforduló leglágyabb víz. Nem az a kérdés tehát most már, hogy szükséged van-e esővízgyűjtőre, hanem inkább az, hogy milyenre. A következőkben pedig összefoglaljuk, hogy milyen lehetőségek közül választhatsz.

A leggyorsabb és legegyszerűbb: esővízgyűjtő tartály

Talán neked is van emléked arról, mikor nagyszüleid régi hordóban gyűjtötték a ház egyik sarkánál a tetőről lefolyó csapadékot, majd kannával merték ki belőle a locsoláshoz. Ez a felszíni esővízgyűjtő módszer ma is újra „divatba jött”, de persze a modern eszközök jóval esztétikusabbak és praktikusabbak. A robosztus IBC tartály vagy egyszínű műanyag hordó mellett ma már kapható többek között téglaoszlop hatását keltő, polyrattan borítású, ókori amforát idéző, vagy éppen minimalista formájú esővízgyűjtő is, így bármilyen stílusú kertbe szépen beilleszkedhet. Nem mellesleg a korszerű tartályok UV-álló anyagból készülnek, így tartós darabok.

Az esztétikai szempontok mellett azért természetesen a tartály mérete is fontos szempont a vásárláskor. Ezt érdemes a tetőfelület nagyságához, illetve a kert területéhez igazítani, hiszen 100-1000 liter között elég nagy a szórás. Mindenképp figyelj arra, hogy olyan típust válassz, amire kiengedő csap szerelhető (még jobb, ha slag is csatlakozható rá), így nem kell kannával pacsálni a tetejéről. És apropó tető: a fedett tartályok előnye, hogy az esővíz tovább friss marad bennük, és a szúnyogok, valamint más, nemkívánatos vendégek nem vernek ott tanyát. Ezenkívül a túlfolyó is elengedhetetlen, hiszen az biztosítja, hogy egy esetleges nagy esőzéskor a megtelt tartályból ne folyjon a ház falához vagy az ereszbe vissza a csapadék. Egy 200 literes tartály például 10-20 perc alatt telik meg, ha intenzíven hullik az égi áldás. Extraként pedig ma már léteznek olyan tartályok, amelyek beépített szivattyúval, szűrővel, vízkezelővel segítik a még hatékonyabb esővízgyűjtést.

Hátrányukként lehet említeni, hogy egy elhúzódó száraz időszakban még az 1000 liter csapadékvíz is kevés lehet a kert öntözésére, valamint gondoskodni kell a téli fagymentesítésükről. A gyeptulajdonosoknak pedig rossz hír, hogy automata öntözőrendszer nem üzemeltethető róla.

Ha a dolgok mélyére ásunk: föld alatti esővízgyűjtő rendszerek

A felszín alatti esővízgyűjtő rendszerekkel ezzel szemben akár 10000 liter csapadékot is tudsz tárolni, ráadásul azt hónapokkal később is fel tudod felhasználni, mert az egybeöntött műanyagból készült óriási tartályokat néhány méterrel a föld alá telepítik, így nagyjából egész évben 18 fokos marad bennük a víz, nem fagy vagy poshad meg. További előnye, hogy mivel szivattyú segítségével nyerhető ki belőle az csapadék, a pázsit locsolása sem jelent akadályt. Sőt, megfelelő kiegészítő elemek beépítésével az összegyűjtött esővizet a házban is felhasználhatod, például WC-öblítésre és mosásra.

A felszín alatti esővíz-hasznosítás másik módja, ha az ereszcsatorna-rendszerből a földbe ásott és megfelelően rétegezett dréncsövek segítségével vezeted el a kert több pontjára a csapadékot, például a sövényhez, nagyobb fákhoz vagy naposabb virágágyás alá. Ennek különösen kötött, erősen agyagos talajú vidékeken van nagy haszna, amikor a lehullott vagy öntözött víz nehezen jut le a növények gyökérzónájába. Leginkább újépítésű házaknál van értelme ilyenben gondolkodni, hogy később ne kelljen az egész kertet felásni.

Természetesen a felszín alatti tartályok telepítése is földmunkával jár, ezért adott esetben szükség lehet a meglévő növények áttelepítésére, újrafüvesítésre, amit mindenképp mérlegelni kell a döntéskor. De maga a telepítés 1-2 nap alatt kész, az üzemben tartás pedig egyszerű, hiszen rendkívül strapabíró, hosszú életű anyagból készülnek ezek a rendszerek. Az áruk azonban jóval magasabb, mint a felszíni tartályoknak, hiszen itt az anyagköltségen túl munkadíjjal is számolni kell. De egy nagyobb kertnél, különösen, ha zöldséget, gyümölcsöt is termesztesz, vagyis fontos a rendszeres locsolás, néhány éven belül megtérül ez a befektetés.

Az a bizonyos csirkeháló

Emlékszel még a klasszikus hengerben érkező rácsos dróthálóra? Ilyen, s ehhez hasonló megoldások továbbra is rendelkezésre állnak, azok számára, akiket nem zavar, hogy a szomszéd teljes napi rutinodat simán végignézi az ablakból. Arról nem beszélve, hogy a kutyája és macskája is simán átmászik rajta, mellé egy kreatívabb betörőcsapatnak sem okoz gondot a bejutás. Természetesen átmeneti megoldásnak elmegy a dróthálós kerítés, főleg amíg építkezel, bár az igazi tartós szerkezet ott is betonozással és betonoszlopokkal kezdődik, amihez már minimális többlettel, azért nagyobb szociális szférát nyújtó megoldásokat lehet találni.

A következő mérföldkő a lemezkerítés

Ideális mindenki számára aki szeretne elszigetelődni a szomszédtól, kutyástól macskástól. Bár esztétikailag nem a legszebb, hiszen a lemez csak feléd eső oldala a színezett, rajta a víz, kosz cseppek formában megmutatkozik, sajnos vas keretrendszere sem épp a legideálisabb, hiszen a rozsdalé meg is jelenik a kerítés aljában. Minden esetre, egy fokkal már jobb a csibehálós, vagy a mostanában nagy divat építkezési hálós megoldásoknál.

Kiváló lehet térelválasztónak, ha gyorsan aránylag szépet szeretnénk, mondjuk az olyan divatos ikerházak közös udvarrész leválasztásánál, vagy olyan kerítésnél is, ahol nem számít a másik oldal, hiszen ott is épül egy ház, s ha nem tetszik neki, majd csinál sajátot.

Elérkeztünk azokhoz a megoldásokhoz, amik bár költségvetésben szemkieresztősek, mégis tartósabbnak bizonyulnak, ilyenek a kőkerítések

Két nagy csoportra oszthatjuk őket.

1. Előre elkészített elemek egymásra pakolása a megfelelő magasságig és szélességig. Egységes, szép, esztétikus, mely 5-10 évente igényel némi sterimózást, esetleg egy kis impregnálást hogy sem a kosz, alga, moha ne tapadjon meg rajta, ezzel is adva a házunknak egy igazán gyönyörű kőerődítmény keretet. Esztétikus, mert ha időben és jól számolunk színfazonos lesz minden elem, fantáziánk szerint variálhatjuk az elemeket, beépíthetünk kovácsoltvas vagy WPC közöket, és az automata kapu is szeretni fogja a masszavitását. Egy életre szól, hiszen megfelelő gondozással és gyártói tanácsok betartásával biztosak lehetünk benne, hogy tornádó hiányában csak a bontókalapács ütheti szét.
2. Második típusunk a klasszikus zsalukövekkel felhúzott vakolt majd nemesvakolattal vagy díszkővel ellátott kerítésrendszer. Fantázia határa a csillagos ég, akár színben akár típusban. Közökben szintén építhetjük a kovácsoltvas, lemez, vagy WPC betéteket is. Itt csak arra kell figyelni, hogy a megfelelő mesterrel dolgozzunk, mert ha az egyenes nem egyenes, biztosak lehetünk benne, hogy nézni is fájni fog a kivitelezési hibákat. Az oszlopokat zárhatjuk kővel, vagy cseréppel, közöket takarhatjuk lemezzel vagy szintén kőtetővel. Hátránya csak annyi, hogy illik betartani a kötési időket, kevésbé mobilis a javítása. Ám szintén ha egyszer felépül, abban biztosak lehetünk, hogy egy életre szól.