Skip to main content
dummy 8 perc
Szerk./Építőpont

Gyermeknap egész évben, avagy az otthoni játszó-kertekről

hirdetés

Szájhagyomány és tapasztalatcsere közhelye: a gyermeknevelés az egyik legnehezebb „extrémsport”. Jól jön hát olykor a gyereknapi kavalkádkor „a szülői szusszanás”, amíg fékezhetetlen rövidnadrágos utódaink a vurstli körhintáin vagy egy (akár vízi) vidámpark csodacsúszdáin csapolják meg energiáikat. Pedig csak (kigazdálkodó) elhatározáson múlik, hogy a gyereknek évközben is megadasson mindez, vagy valami hasonló. A hagyományos értelemben vett extrémsportok életkorhoz igazodó kezdetleges változatai már „háztáji” körülmények között is űzhetők. És elég a legszerényebb kertbe telepített kis „élménypark”, hogy meghozza a felnövekedés éveiben oly fontos „fény- és légfürdőhöz” a visszatérő apropót és indíttatást.

Emlékszünk még, mikor apánk hintát kötött első – olykor egyetlen – gyermekének egy vastag faágra? Vagy arra a teherautó kerékköpenyéből készített – csakhamar rozsdaette – vasláncos változatra, amit még a gondnok szerelt fel a volt szőnyegporoló átalakításával? Családon belül gyerekkorok ismétlődnek, de nem árt, ha megfiatalított és korszerűsített kiadásban teszik. A korok tárgyi lehetőségeinek szem előtt tartásával.

Kétszer ad, ki gyorsan ad

A kertünkbe, udvarunkba telepíthető minősített „játszóhelyek” szezonja nem pünkösdkor kezdődik, de még csak nem is húsvétkor. Ma az előrelátó szülő már februárban a tavaszi enyhülésre készül, hogy gyereke szabadtéri elfoglaltságait szaporíthassa. Mert tudja, tapasztalja: nem lehet elég korán kezdeni. Sem a naptári éven belül, sem életkort tekintve. Mert ma már a növendékember a cseperedés folyamán  sokszor hamarabb hajlamos kinőni a játszóteret – testben, szellemben egyaránt.

Műfaj, méretezés és nehézségi fok szerint már igen korai életszakaszokhoz található szabadtéri eszköz. Nem sokkal azután, hogy gyermekünk az első lépéseit mássza, de még az óvodába lépés küszöbén innen, ötletes kerti játékelemeken hódolhat csemeténk a zugokba bebújós, nyílásoknak alákúszós ingereinek. Előre elkészített fedeles homokozók vagy asztalba süllyesztett homokozóedények szintén rendelkezésre állnak, hogy a finommotoros mozgások fejlesztésének szabadtéri kézművesműhelye legyenek – akár paddal, napernyővel, árnyékoló tetővel ellátva.

Belakni a csalogató kempinget

Az újabb „babaházak” ma már életnagyságú „babákra”, normál méretű emberpalántákra méretezettek, és nem pusztán a plasztik figuráknak képesek otthont adni! Másnéven játszóházak ezek, a lekötött figyelem és képzelőerő kedvelt „bunker”-otthonai, felszerelésükkel kiszolgálva a társas játékosság igényeit is.

Lényegében már meg is érkeztünk a hinták és csúszdák világába. Ezen a ponton már olyan eszköztartományokba lépünk, amelyhez alaposabb megfontolás szükséges. Legjobb, az udvar azon részébe beleálmodni a választott játszóegységeket, amely belátható a konyhaablakból vagy a nappaliból. Nem kell ugyan, hogy szemünk fénye mindig szem előtt legyen, de az sem árt, ha azért valahol a látóterünkben mozog.

„Csak kiugrunk a kerti játszóra!”

Eredendően vagy kialakított sík terep mellett a füves részek jönnek először szóba. Persze manikűrözött gyep helyett inkább a rálépéstől és leheveredéstől sem védendő sportfű preferálandó. Lehetőleg egyenletes felületet keressünk, amely közelít a vízszinteshez, de azért a víz ne gyűljön össze rajta. A felépítmények legyenek kemények és állékonyak, a fogadó felület  pedig földpuha, hogy csökkentse a balesetveszélyt. Ugyan csak a közjátszótereknél megkötés a kifejezett eséscsillapító burkolat, további rázkódáselnyelő felületet mi is fejleszthetünk: a gyöngykavics talán kerülendő határeset, de kellően vastag faháncsréteg vagy gumilapos/gumitéglás borítás már első osztályú megoldás, ha gondoskodunk róla, hogy a víz a földben alatta se gyűljön össze.

A legtöbben egy kerti hintaállvány beszerzésével kezdik, ügyelve a megfelelő védőtávolságra – épülettől, kerítéstől, behajló faágaktól. Az imitált repülés, de legalábbis a suhanás érzését már beülős biztonsági baba- és gyermekhintában el lehet kezdeni átélni. Nem kell sok, és míg bekötözve várják a meglökést, azután már maguk elboldogulnak a levegőben navigálással. Nemcsak a testtartás és a kéz-szem koordináció fejlődik, de a mozgás pályája a belső és külvilági szemlélődés mozgó perspektíváját is nyújtja.

Megfelelő állványzat már beülőkaros csúszdával is kombinálható, amely ugyancsak kellő menetszéllel ismerteti meg a lesikló világfelfedezőt. Egyenes mellett hullámos, spirális vagy épp csöves változat is választható. A test használatáról szerzett alaptapasztalat mellé javul a mozgásbiztonság és az egyensúlyérzék, erősödik az összpontosítás és – nem pusztán késleltetéssel! – a nyugalomra való képesség. Egyéni igények szerint számos egyéb kiegészítő modul párosítható az alapszerkezethez, mászókától toronyig, libikókáktól a mókuskerekeken át a függőágyakig. Így voltaképpen megvalósul a kicsiknek a „nagy” játszótérhez szoktatása, míg a hozzájuk mért „magaslatok” védőkorlátos megoldásai szavatolják a biztonságot is.

„Elemes bútort” – a szabadba is!

Újabban legkeresettebbek a szükséges hozzávalókból részletes útmutató alapján otthon összeszerelhető változatok , amelyekhez egy csavarbehajtógép a legtöbb, amire szükség van. Az ilyenek az agilis szülők „LEGO-i”: ha elkészülnek, az a gyerek játszik velük, aki az imént odabent tán még maga emelt (és akár már telefonfotózott) LEGO-építményeket.

Az alapfokú mászókák vagy rámpák meredeksége, a fellépők és lépcsőfokok magassága az évek előrehaladtával növelhető, és akár szolid mászófalra cserélhetők. Az óvódáskor lurkói és az írni-olvasni tanulók már bátorságot, önbizalmat és egészséges kockázatviselő képességet is szerezhetnek, miközben kedves kerti támaszpontjukon állandóan saját varázsviláguk megteremtése zajlik.

Az oda-vissza mozgó, ringó, hintázó és pörgő mozgások mind a jótékony neurológiai fejlődés előmozdítói. Már jöhet a „feldobottság” érzését minden értelemben garantáló gumiasztal – de lehetőleg mindig csak „gyerekfogó” oldalhálóval ellátva. Választhatók nemcsak tányéros vagy ülőkés hinták, hanem fészek- vagy trapézhinták is. Gyermekeinek pedig egyre (maga)biztosabbak mozgásukban, egyensúlyukban, hajlékonyságukban.

Mert csapatban az igazi

A biztonságos terhelhetőségi határig már érdemes lesz invitálni olyan játszópajtásokat, akikkel a köztéri „játszón” is szívesen összefutnának a srácok. Így a gyermek – adott esetben a testvéri szocializáció továbbfejlesztésével – a másikra, másokra is megtanul vigyázni és figyelni. A használatnak ugyanakkor már a kezdetektől legyen egy bejáratott és tudatosított házirendje, melynek etikettjét a zsúrokon vendégeinktől is számonkérjük.

Az általános iskola felsős évfolyamainak idejére kiskamaszaink tán már unnák is a mai erdei edzőpályák vagy városi fitnesz parkok gépeit. Ugyanis addigra kívülről ismerhetik az – akár csomózott – fonott mászókötél, a gyűrűhinta, a mászóoszlop (avagy „tűzoltólétra”) vagy a majomrács fogásait. Ügyességük, testtudatosságuk nőttön-nőtt, kihívások iránti indíttatásaik szaporodtak, megismerték a versengés ízét a pajtásokkal. És lassacskán elérték a sok játékhoz rendelt 60 kilós felső súlyhatárt.

Élvonalbeli technológiákkal az optimalizált élményért

Mindehhez többek között magasnyomáson kezelt, „telített” faanyagok álltak rendelkezésükre, korhadásgátló és rovarálló funkciókkal. Közben évente újra lettek kenve, hogy ne szürküljenek be, és ezáltal esztétikai csorbát se szenvedjen az építmény. A csavarokat rendszeresen meghúztuk, a forgó fémrészeket olajoztuk, az esetleg leváló csavartakarókat pótoltuk. Gumibevonatos hintaláncot választottunk az ujjakat becsípő sebesülések ellen. A kockázatokat tehát mi magunk tudtuk felügyelni, míg ez a köztéri játszókon mindig kiszámíthatatlanabb – nem beszélve aktuálisan a fertőzések könnyebb megtelepedéséről. Közben a legújabb lakóépületi színekhez választottunk szürke, antracit, esetleg olívazöld vagy fehér festéseket a játszóterünknek is. És egy mozgásban maradó, kellemesen emlékezetes gyerekkort biztosítottunk egy vagy több utódunknak.

Mert a termékkínálat épp csak elkezdte a terebélyesedést. Ma a nagyvilágban már gyakorlatilag – csak pénztárca és teleknagyság kérdése – minden megkapható lakossági (magán)használatra is, amivel csak találkozni impozáns alapítványi vagy közjátszótéreken. Tehát például, bár a gyermekek szerepjátékban ösztönösen erősek, tematikus játszóterek – mint kerettörténeteti helyszínek – mini kiadásai fokozhatják már idehaza is az élményt: várerőddel, dzsungellal, kalózhajós árbockosárral stb. Ahhoz viszont még „karosszékutazás” sem kell, hogy a hazai forgalmazóktól bőven találjuk gyakorlati termékbemutatós demo-videókat, amelyek pláne sokat könnyítenek a választási dilemmáinkon.

 

 

 

 

Legolvasottabb cikkek