Ha röviden szeretnénk összefoglalni, már az elején kijelenthetjük: a lélegző falak mítosza egy felszínes, éppen ezért könnyen értelmezhető modellt kínál a laikusoknak. Az épületenergetikai folyamatok azonban ennél sokkal összetettebbek.
Mekkora páramennyiség rekedhet a falakon belül? Ez nagyban függ a lakás paramétereitől. Hogy a kérdést megválaszoljuk, konkrét példával kell élnünk.
Vegyünk egy 65 nm-es, 30 nm külső falfelülettel rendelkező, négy ember által lakott lakást! Ennek légterében óránként 300 gramm pára keletkezik a lakók tevékenységeinek (mint a főzés, tisztálkodás, takarítás) és életfunkcióinak (légzés, kipárolgás) köszönhetően.
A valóságban, ha óránként egy pohár víznek megfelelő páramennyiség távozhatna a falakon keresztül, akkor egy minden oldalról huzatos lakásban laknánk. A valóságban a pára legfeljebb 3 százaléka diffundál a falon át, legyen szó akár csupasz falról, akár hőszigeteléssel ellátottról. A maradék 97-98 százalékot szellőztetéssel (vagy szellőztető berendezéssel) lehet csak kitessékelni.
A lélegző falak alatt a laikusok a párának a helyiségből diffúziós úton, a külső falon át történő eltávozását értik. Bár a falak – még a szigetelt, vakolt falak is- képesek némi pára átengedésére, ez korántsem úgy történik, ahogy képzelnénk! A szilárd falazaton keresztül nem járhat szabadon ki- és be a levegő. Ha ilyet tapasztalunk zárt ajtók és ablakok mellett, akkor jó eséllyel rések vannak a falban – ami a falazat és a nyílászárók találkozásánál, régebben épült házaknál szokott előfordulni.
A legendával a legnagyobb gond, hogy alaptalan ellenérzést vált ki egy könnyen elérhető hőszigetelő anyaggal, a polisztirollal (EPS, XPS) szemben; a leggyakrabban a táblás hőszigetelő keményhabokat éri a vád, hogy elzárják a kifelé igyekvő levegő, s a vele képződő pára útját. Nézzük, mi ebből az igazság!
A lélegző falakat megfojtó, bedunsztoló hőszigetelés tévhitét többnyire a polisztirol műanyag voltára alapozzák, szemben a szigeteletlen falakkal, vagy a szálas, „természetes” alapanyagú szigetelőkkel, mint a kőzetgyapot vagy a fagyapot. A műanyag azonban nem ördögtől való. Ráadásul műanyag és műanyag között ég és föld lehet a különbség: gondolj csak arra, mennyire más eljárással készül egy műanyag edény, mint mondjuk egy végtagprotézis vagy egy sportcipő talpa!
A levegővel teli buborékok még a természetben is kiváló hőszigetelők: a madarak a tolluk, míg a bundás állatok a szőrük felborzolásával védekeznek a hideg ellen. Az így keletkező levegőbuborékok felmelegednek, megóvva őket a zimankótól.
A polisztirol hőszigetelés taszítja a vizet, ami kifejezetten hasznos tulajdonság: ennek köszönhetően ellenálló a csapadékkal szemben. Ez azonban nincs összefüggésben a lég- és páraáteresztéssel. Hogy miért?
Mint minden hőszigetelő anyagot, az EPS hőszigetelést is rendszerben építik be, amelynek részét képezik a dübelek, ragasztók, indítósínek, az üvegszövet, s legvégül a vakolat – így a polisztirol nem önmagában védi a házat.
A lélegző falak modellje tehát egyszerűnek és kézzelfoghatónak tűnik, de ne dőlj be a látszatnak. Nem szükséges démonizálni egy olyan korszerű anyagot, ami a kisebb büdzsével rendelkezők számára is lehetővé teszi a minőségi, előírásoknak megfelelő hőszigetelés megvalósítását.