A WC cseppet sem újkeletű ötlet, hiszen már a kőkori skót Skara Brae településen olyan csatornarendszerre bukkantak, amely minden házhoz csatlakozott, és a szennyvizet az óceánba vezette.
Az öntözőcsatornák mellett élő mezopotámiaiak is a folyóvízbe juttatták a fekáliát, növelve ezzel a terméshozamot. De mellékhelyiségekre bukkantak a knosszoszi palotában is, mivel egy idő után a görögök is rászoktak a vízvezetékek használatára.
És persze ott van a rómaiak építészeti remeke, a Cloaca Maxima, ami a nyilvános latrinák és a fürdők szennyét szállította. Ám nemcsak befogadott, vissza is adott a nyílásokon keresztül. Sőt, a hidrogén-szulfid és a metán nem egyszer be is robbant, így aztán nem csoda, hogy az illemhelyek falára őrangyalként Fortuna istennőt festették.
A középkori városokban azonban még rosszabb volt a helyzet: az ürülék az utcákon landolt a biliből, vagy a homlokzatok síkjából kilógó pottyantókon át. A legkultúráltabb megoldást talán a hidak szélére szerelt budik jelenthették, mert a produktumot elvitte a folyó. Az újkorig nem is történt higiéniai forradalom, hiszen még a Napkirály palotájának bársonyfüggönyei mögé üríteni sem volt ritkaság.
Pedig az angol királyi udvarban már az 1500-as évek végén megszületett a Water Closet, majd sok emberöltővel később annak szabadalma is. Ez azonban már az ipari forradalom hajnalára tehető, amikor Joseph Brahman megalkotta a mai WC alapmodelljét, megőrizte Alexander Cumming 1775-ös szabadalmát, a kellemetlen szagok visszaáramlását megakadályozó, S-alakú hattyúnyakat.
Az ürülék elszállítása lassacskán a városi lét alapfeltételévé vált. A vegyipari fejlesztések nyomán már a humántrágyára sem volt szükség, így az európai ember szemérmesen elfordult a hulladékától, hogy vízzel hígítva a talajba vagy az élő vizekbe juttassa azt.
A technológia terjedt és fejlődött. Magyarországon a hatvanas évekre váltak a fürdőszoba alapkellékeivé a WC-csészék, amik az Alföldi Porcelángyárban készültek, a hetvenes években már mohazöld, tintakék és curry-színekben is. A változó korszellemmel jött a felismerés, hogy nem kevesebb, mint három évet töltünk az életünkből a legkisebb helyiségben, a WC tehát legalábbis középtávú beruházást kíván.
Az igazi áttörés azonban a japánokhoz köthető, ők építettek ugyanis elsőként bidéfunkciót a WC-be a nyolcvanas években. Ezek az elektronikus csodák 2016-ra már a szigetország házártásainak 81 százalékában voltak jelen.
Védjegyük a vezérlőpulttal ellátott karfa és a kézmosóval kombinált tartály. Az altáji tusoló épp úgy beépített funkciójuk, mint a víz- és ülőkemelegítő, vagy a tevékenység zajait tompító zene. Az intelligens WC-k újabban már pulzus-, zsírszázalék- vagy vércukor-adatokat is mérnek és továbbítanak a háziorvoshoz, a nehezebben mozgók felállását pedig rézsútosan emelkedő ülés segíti.
Kevesen tudják, de a ma nálunk is jellemző toalett-típus a francia WC. Ezen a lyuk hátul található, kíméletesen elleplezve a csésze tartalmát a használat után - ellentétben például a német WC-vel, ahol a nyílás elől helyezkedik el. A köztes megoldás az angoloknál használatos kis vízzel teli medence, ami szintén nem engedi sokáig láttatni a végterméket.
A hazai piac fejlődésével bővültek a fogyasztói igények is. Ma már nagyobb figyelmet fordítunk rá, hogy ovális vagy szögletes, lábonálló vagy függesztett fali WC-t válasszunk. A gyártók a környezettudatosság jegyében törekszenek a minél kevesebb vízfelhasználásra is, ezért kis- vagy nagydologhoz ma már választhatunk kis és nagy öblítést is, míg a nemkívánatos szagok közvetlenül a keletkezés helyéről szívhatók el. Az „extrák” nem egyszer élettartam-növelők is, a sűrített levegős, 360 fokos öblítéssel például tartósan leszoríthatók a tisztítás költségei.
És ott van még a megjelenés, a formavilág. A WC körüli falakon jelenleg a térnövelő mintázatok (mint a cikcakk, csíkozás, márványutánzat) a legelterjedtebbek. Emellett megnőtt a keletje a tükröző fekete csempéknek, a különféle fabevonatoknak, sőt a nedvességtűrő tapétamegoldásoknak is. Hódít a karcsú, áramvonalas, de kontúros dizájn, ahogyan a kompakt, tartós, de egyszerű megoldások is.
Az intelligens WC-k pedig ma már a japán toalettek erényeit ötvözik az okostechnológiákkal, a zuhanytól a szárításon át az UV-fényes fertőtlenítésig. Ehhez mobilapplikációs vezérlés, állítható hőfok, padlómelegítés, fényeffektek és Bluetooth-os hangszórók is társulhatnak. Mi több, éjszaka LED-es őrfény segíti az odatalálást, áramkimaradás esetére pedig akár 100 öblítést biztosító akkumulátor is kapható. Elmondhatjuk tehát, hogy a kortárs toalettek nem csupán alkalmazkodtak a modern ember elvárásaihoz - kicsit talán még túl is teljesítették azokat.
