Átvernek vagy csak nem érdekli őket?

Az orvos, a könyvelő és az autószerelő mellett az építési vállalkozó is bizalmi munka – kellene, hogy legyen. Hiszen az ember általában nem egyedül dönt arról, milyen anyagokat használ majd az építkezésen, hanem mások véleményére támaszkodik. Vajon mennyire megbízhatóak ezek a források, ezek a vélemények? Ma ezt a témakört próbálom kicsit boncolgatni egy exkluzív kutatás eredményének felhasználásával. 

Ahogy az ember reménykedik abban, hogy a könyvelője rendesen könyvel, az autószerelő pedig tényleg kicseréli (és arra cseréli ki) az elromlott alkatrészt, kicsit így van az építkezéssel is.

Mert bár Magyarországon mindenki vagy építkezett már, vagy építkezni fog, de legalábbis ismer valakit, aki építkezett, szóval az ismert mondást átalakítva: a 10 millió építkező hazája vagyunk, azért lássuk be: alapvetően kénytelenek vagyunk mások véleményére és tanácsaira támaszkodni.

Kik ezek a mások?

Ennek próbált meg utánajárni az Ytong a Gfk piackutató céggel közös felmérésben, és elég érdekes eredmények születtek.

A látható építőanyagok esetében (a tégla például nem számít ide) ugyanis kiderült, hogy a válaszadóknak körülbelül a negyede dönt önmaga a kiválasztás és a vásárlás során.

Tíz és 13 százalék között mozog azok aránya, akik egyáltalán nem foglalkoztak a kérdéssel, azaz másra (remélhetőleg szakemberre) bízták a döntést, míg a maradék kétharmad közösen döntött valakivel.

Ez a valaki az esetek 56-62 százalékában a megkérdezett partnere volt, őket a döntés esetén még megközelíti a kivitelező (45 százalék), ám a vásárláskor már csak alig egyharmad tart igényt rá, ami azért érdekes. (Legutóbb arról írtam, min nem szabad spórolni, érdemes azt is elolvasni.)

http://epiteniakarok.blog.hu/2016/09/13/amin_nem_szabad_sporolni

A döntésbe az értékesítőt a megkérdezettek mintegy negyede (23 százaléka) vonta be, ami azért elgondolkodtató. Csak személyes tapasztalatomat tudom leírni, és természetesen nem szeretnék általánosítani, de sokszor volt az a benyomásom, hogy a kereskedő (még egyszer: tisztelet a kivételnek) nem veszi végig a lehetőségeket, hanem megpróbálja a legegyszerűbb módon megúszni az eladást. Persze könnyen lehet, hogy csak egy nem megfelelően motivált alkalmazottról van szó, akinek mindegy.

A gyerekre is jobban hallgatunk, mint a szakértőre?

Nagyon nehéz a kivitelező kérdése is, aki (mindamellett, hogy mint látjuk, komoly ráhatása van a választásunkra) nem mindig grállovag, a döntést a saját szája íze szerint befolyásolhatja, az általa kedvelt terméket javasolva, függetlenül attól, hogy az nekünk megfelel-e, esetleg olyat, amivel nem feltétlenül kell olyan szakszerűen dolgozni, még az is elfordulhat, hogy szimplán csak nem szeret egy bizonyos terméket – mindezekkel jelentősen szűkítve a lehetőségeinket.

Visszatérve a kutatáshoz, az is érdekes, hogy a döntés meghozatalakor a szülőre és a barátra a legtöbben ugyanannyira hallgatnak, mint az építészre, sőt, vásárláskor az építész szerepe teljesen megszűnik, az építkezés ezen részében még a gyereknek is nagyobb beleszólása van, mint a szakembernek.

Vajon jól van ez így és mit árul el mindez az építészi szakmával kapcsolatos tapasztalatainkról és a döntéseinkről? Az is elgondolkodtató, hogy a következő alkalommal, amikor majd döntést kell hozni, mind a kivitelezőre, mind az értékesítőre, mind az építészre kevésbé hallgatnak majd a megkérdezettek, mint legutóbb…

Forrás: Barna Eszter
http://epiteniakarok.blog.hu/2016/09/16/atvernek_vagy_csak_nem_erdekli_oket