A hazai gyermekvállaló lakosság önerős építkezésének egyik újabb segítsége az állami típusterv fogalmát korszerűen megújító Nemzeti Mintaterv Katalógus. Lássuk, milyen a gyorsabb, olcsóbb, tervezhetőbb lakóház építés!

Az építési típusterv (h)őskora Magyarországon

Az ún. építési tipizálások első legnagyobb hatású, maradandó korszaka idehaza a létező szocializmus idejére datálható. A hajdani formulázás szerint a cél „az ismétlődő, illetve a lényegében azonos építési feladatok megoldásának egységesítése útján a társadalmi igények és használati követelmények optimálisan azonos módon való kielégítése” volt. Az Országos Tervhivatal már 1949-től adott ki rendeleteket típustervek kötelező használatáról, eleinte még középületekre és mezőgazdasági létesítményekre, de nemsokára lakások, lakóépületek és komplex lakótelepek körére vonatkozóan is. Az ezekbe foglalt szerkezettervek vagy teljes épület-„sablonok” alkalmazását mindenekelőtt a pártállam központi célkitűzéseinek és a termelési mutatók szolgálatába állították – a mindenkori ötéves terv előirányzataiban és a „népgazdaság” ágazati fejlesztési koncepcióiban.

A típus még nem szabvány

Azonban érdemes leszögezni, hogy fogalmilag nem a tökéletes egyformaságot jelentő „szabványról” volt szó, amely „klónszerűen” mindenütt változás nélkül ugyanúgy épül meg. Különbséget tettek alkalmazásra ajánlott tipizált tervek és kötelező típusterv között, utóbbiakhoz pedig úgy szólt az iránymutatás, hogy a helyszínre alkalmazva kell felhasználni (adaptálni) őket, azaz a terepadottságokhoz mérten kellett válogatni közülük és a szükséghez képest kiegészítendők voltak. Nagyarányú igénybevételük – nem meglepő módon – jelentős mértékben az ez irányú kötelezettségnek volt tulajdonítható, egyúttal elsőszámú valódi vonzerejüket a tervezési díj megtakaríthatósága jelentette (miközben tekinthettek volna a pontosabb és gyorsabb előkészítést, ésszerűbb műszaki tervezést és hatékonyabb kivitelezést előmozdító hatásukra is, amely nem volt elhanyagolható).

Ambivalens mérleg

Az 1970-es évekre aztán feloldották mögülük a parancsoló kényszert, de annyi előnyt még őriztek, hogy az építési engedély gyorsabban megkapható volt rájuk, mint az egyedi tervekre. Ugyan a helyi viszonyokat beszámítandó decentralizálták is valamelyest a rendszer működtetését, ekkorra már valóban tervgyárként működtek a – kezdetben még jeles építőmestereket foglalkoztató – állami tervirodák, és az egész folyamat jócskán elbürokratizálódott. Ráadásul a tervállomány folyamatos „karbantartása” és korszerűsítése elmaradt, és az anyag- és termékforgalmazás változó viszonyainak kitetten annak erőteljes ütemű elavulása következett be.

Nem csoda, hogy a tömeggyártás vagy a típusterv fogalmainak hamar egyre keserűbb lett a lakossági utóíze, de legalábbis a sajtója. Pedig nemcsak az ipari termeléshez illesztett alvóvárosok épültek házgyári (pl. panelos) technológiával, de az országot „beterítő” sátortetős (Kádár-)kockaházak is. Utóbbiak mintegy 800 ezernyien sorakoznak, máig a lakosság közel ötödének nyújtva hajlékot, méghozzá olyat, ami a maga idejében a városi lakhatáshoz közelítő komfortfokozattal (fürdőszoba, két utcai lakószoba) ajándékozta meg a beköltözőket az ország legkülönbözőbb pontjain. Ezzel együtt azóta energetikailag és szerkezetileg eljárt felettük az idő, nem véletlen, hogy a „falusi CSOK” felújításra igényelhetősége kapcsán rájuk terelődött a figyelem.

Új irányvételek az építés területén

Míg már a kilencvenes évektől megjelentek magántervezők és cégek által kínált mintaházak, típusos építési megoldásokat legnagyobb ambícióval a kormányzat tett le az asztalra a 2015-ben meghirdetett „Nemzeti Építészetpolitika” c. programjában. Ez az „épített környezet minőségének növelésének” elképzelésével és egy leendő építkezési konjunktúra elnyújtott hatásával országos horderejű építészeti arculatváltozást kíván megalapozni. Közben 2017-től lakóház ingatlanoknál 300 m² összes hasznos alapterületig az építési engedélyeztetés egyszerűsödött és nagy népszerűséget keltve csak egyszerű bejelentést igényel. Az építési kedv és hajlandóság segítése érdekében a Miniszterelnökség és szakmai háttérintézménye, a Lechner Tudásközpont – a névadó keze nyomát már a századelő faluújjáépítési kampánya és mintaházai hordozták – végül az elmúlt évekre készült el kortárs családiház-mintaterveket egybegyűjtő adatbázisával.

A Nemzeti Mintaterv Katalógus

Az NMK új családi lakóház építéséhez és kockaházak kibővítéséhez-megtoldásához nyújt ugródeszkát: szakmailag zsűrizett és műszakilag ellenőrzött tervdokumentációk tárát, kiegészülve négy „példaház” bemutatásával. Mostanra már jelentősen bővült a mintatervek köre és választéka: 96 megoldás közül válogathatunk 60 és 248 m² közötti tartományban, 2-től 7 szobás épületekig, melyek „szűrhetők” telepbeépítési módra, tetőformára vagy telekdomborzatra. A CSOK-alanyokra optimalizált házak közül a vázlatterv mellé ugyan egyelőre csak egy kisebb hányadhoz készültek kiviteli tervek, mégis olyan változatosságot nyújtanak, amelyet – paradox módon – az élet egyre kevésbé adott meg. Ugyanis hasonló alapterülethez – a megrendelői szobaszám-növelési igény jegyében – az építészeknek egymástól függetlenül is szokása lett meglehetősen hasonló, konvergáló alaprajzokat készíteni.

Kiknek jó még és miért?

A modern életforma mentén és a lakáskényelemre szorítkozó igények nyomán az új építés iránti lakossági igény trendszerűen csökkent, míg ugyanakkor a kitartó többiek gyakorta költöznének kül- és kertvárosokba vagy az agglomerációba. Utóbbiak keresnék a minőségi alapanyagokat, az ökológiai és gazdasági fenntarthatóságot, az energiahatékony  üzemeltetési módozatokat, nekik lehet igazán szükséges és kamatozó a mintaterv-gyűjtemény. Előnyeihez tartozik, hogy sok folyamatot a kivitelezés idejére összefogó információnyújtásával megelőzheti azokat a munkafolyamatok közti döccenőket és csúszásokat, amelyek nagyban felelősek a párhuzamos munkáikat „megversenyeztető” mesterek rendelkezésre állási késedelmességéért.

Nemcsak gyorsabb, olcsóbb is

Továbbá habár a hivatalos mintaterv alapján történő építkezés is igényel építészi közreműködést (a helyszínhez adaptálással, a tájegységi/helyi viszonyoknak való megfeleltetéssel), a tervezői hibák elkerülhetők, az építtetői-ingatlanfejlesztői rafinériák pedig hatékonyabban kivédhetők. Nem utolsósorban, láthatóan ismétli magát a múlt versenyelőnye: az egész tervezési csomaghoz – kivált a kisebb házat építtetők esetében – jutányosabban, közelítőleg féláron hozzá lehet jutni. Ezt és a korábbiakat támogató elem, hogy az online felületen mind a tervezést, mind a kivitelezést illetően végezhetők anyag- és idő-kalkulációk; ahogy költségszámítások is, bár ezeknél – pláne a mi irreális árviszonyok ellen küzdő  piacunkon – akadnak szembetűnő alulbecslések.

Sokoldalú szolgáltatások

A katalógus tehát tervezési segédlet gyanánt gyakorlati útmutatást nyújt az építkezési folyamat minden fázisához, többek között egy építtetői tudatosságot segítő kisokos segítségével. Ilyet ugyan máshol is találni, ám olyat, amely állami égisz alatt rendszerezett, a járulékos hivatali működésmódok szférájának gyakorlatai alapján készült, nemigen. Számos mintanyomtatvánnyal és sillabusszal szolgál, bár az egyes konkrét mintatervekhez szükséges dokumentáció korántsem teljeskörű. Szintén praktikus segítséget jelent a jogszabályi és építés szakmai fogalmak szótára, amely – feltöltési elmaradások okán – egyelőre alig egy maroknyi böngészhető szócikkel szolgál. Találni még helyiségméretezéseinket bevizsgáló „kalkulátort”, és – nem csak – tervezőknek számos hasznos „iránytűt” (jó esetben csak gondos emlékeztetőt), segédletek és tanvideók formájában.