Legyen az határfal vagy térelválasztó elem, léces vagy kompakt, drótháló vagy falazás, a modern kerítés számtalan funkciót képes betölteni. Minőségi anyagfajta és költséghatékony változat itt nem egymást kizáró fogalmak.

Kerítéseink mindenekelőtt jelzésszerű tereptárgyak, melyek többnyire magántulajdonhatárokon futnak. Errefelé biztonságérzetet is adnak, egyben a mögötte létezők számára por-, zaj- és belátás elleni akadályként szolgálhatnak. Háziállat ki- vagy kóbor állat bejutása ellen is szolgálhatnak, ahogy telken belüli térelválasztó funkciót is képesek betölteni.

Spanyolfaltól a „D-fence”-ig

Láthatóságukhoz ugyanakkor ma már esztétikai elvárások is kötődnek. Ugyanakkor tulajdonvédelemre szóba sem jön egy apró díszkerítés vagy ágyásszegély, amibe legfeljebb sötétben és pillanatnyi orientációs zavarok esetén lehet felbukni. A betörések megnehezítésére 1,5 méteres magasságtól komolyan vehető a kerítés, például egy infrasugaras riasztóval – összefüggésben a helyes kapuműködtetéssel – megspékelve. Vagy megfelelő rácssűrűséggel vagy felületkialakítással, visszahajló biztonsági tüskékkel mászhatatlanná tehetők, bár a körkörösen futó pengés acéldrótból („Gyoda”) elég az ország déli határára telepített termékbemutató is. A kevésbé költséghatékony elektromos változat vagy tornyosuló tömörfal már erőd- vagy fegyházhatást kelt, ráadásul általa a területünk ténylegesen és optikailag is lecsökken.

 Áttetszőből árnyékoltra

Miből másból, mint fából?

Kerten belül vagy jószomszédságok közé untig megteszi a kevés gondozás mellett is gyorsan növő élő sövény, mely lehetőleg kellő sűrűségben takarja be a látótér egy részét, és nem kell kényesen ügyelni a szabályos kiterjedésére.

Családi házak, nyaralók mutatósságához azonban egyértelműen a fakerítés illik.

Ez lehet rombuszos lyukú vadászkerítés vagy lécekből, deszkákból, esetleg lamellás táblákból állított normálméretű. Készülhetnek puhafából vagy keményfából, a szegelteknél pedig mindenképp időtállóbbak a csavarozott vagy nútolt darabok. Építéskor a szigorúan száraz faelemek ajánlott, hogy legalább oszloptartó vasalatokra, vagy egész vasvázra legyenek felerősítve, néhány hónap után a csavarok újólagos meghúzásával. Konzerválószeres felületkezelés időről-időre elvégzendő egy melegebb napon, a fenyőnél a leggyakrabban, akác, tölgy vagy bükk esetén ritkábban is elég.

Természetes fakerítés festménnyel

További természetadta alapanyagok

A vetemedés, repedezés és szálkásodás ellen hatásos alternatívák lehetnek a teraszburkolásra is elterjedt fa–műanyag kompozitok (WPC), melyeknek faőrleményes és polietilénes keverékei számos színben elérhetők. Fahatású erezetmintákkal ma már horganyzott és bordázott acéllemezes vagy alumínium-kerítés is kapható, ívelt és sarkos végű kivitelben egyaránt, értelemszerűen már egy vagy több évtizedes élettartammal. A mai technológiák mellett természetes anyagokból készítettnek tekinthetők a betonkerítések is, melyeknek paneljei egészen minimális alapozási igénnyel már felhúzhatók. A féloldalas mellett ma már két oldalukon mintázottak is kaphatók, felárért anyagukban előre színezhetők, vagy később egyedileg befesthetők. Ezen kívül ma már az univerzális falazóelemek kínálatában is akadnak rendkívül áramvonalasak, amelyek minden további nélkül használhatók kerítéskőnek is.

Gazdag díszítés betonelemekből

Népszerűen rögös átmenetek

Az utóbbi évtizedben szárnyal a kövekkel megtöltött fémháló technológiája, a Gabion-rács. Eleinte egész domboldalak vagy omlékony rézsűk ipari léptékű megtámasztásánál vehettük őket szemügyre, ahol statikai tartásukat oszloposan betonozott vas zártszelvények adják. Dekoratív kőstruktúrájuk vagy egyéb (kuglifás, fenyőkérges, cseréptörmelékes, bélyegzős téglás) darabos töltőanyaguk természetközeli megjelenésük aztán hamar bevonultatta őket a kert- és környezetépítésbe is, ahol hosszúkás kosárkivitel esetén belső merevítő drótháló segíti a stabilitást. Gyorsan és költséghatékony módon telepíthetők, könnyen visszabonthatók vagy újraformálhatók.

Szabadtéri kőgyűjtemény

Drótháló-ábécé

De mi lehetne hamarabb felállítható és praktikusabb a klasszikus drótfonatú kerítéseknél?

A legváltozatosabb huzalvastagságok, lyukméretek és nyílásalakzatok, valamint felületi bevonatok közül válogathatunk. Ha a leggyengébb, gyümölcsfákat óvó madárhálókat vagy a haszonállatok védelmére szolgáló csirkehálókat átugorjuk, elsőként sűrűbb és gépi csomózású, vadbetörések elleni hálók említhetők, melyek a fizikai behatásokra rugalmasan képesek torzulni. Inkább szilárd felületet tartók a jellegzetes álló négyzetes rácslyukú telek- illetve térelválasztó drótkerítések. Az igazi költséghatékony klasszikus azonban az egymásba hurkoltan szövött és tekercselhető hagyományos drótháló. Ez oszlopokkal, oldaltámaszokkal, hálórögzítő klipszekkel, hálófeszítő fogóval telepíthető. Ennek létezik a vastagabb anyagú, ponthegesztéssel megerősített, (adott méretű) táblás kivitelű változata is. Szintén elterjedt a keretbe foglaláshoz ideális hullámrács vagy Haidekker-háló, mely félhullámos kialakítású hossz- és keresztszálakból készül. Emellett keresik még a 3D-elemes kerítés-táblákat is, amelyek egyes részeknél a síkból való V-alakú kihajlításokról ismerhetők fel.

"A legkisebb helyet foglalom.”

Az eleganciától a kritikus zajvédelemig

Szintén megkerülhetetlen még a roppant stílusos kovácsoltvas kerítés számos válfaja, melyekre öntött kivitelű csúcsdíszek utólag is rögzíthetők. Egy impozáns ház és a birtok reprezentálására nem is gondolható el jobb kerítéselem, ráadásul szükség esetén átlátszatlanná is tehetők – alkalomtól és tartósságtól függően zöldhatású szélfogó hálóval vagy nádszövettel.

Olykor azonban nemcsak a bekukkantó tekintet, de a beszűrődő zajok hatékony feltartóztatására van szükség

amihez meggondolandó a – pl. vasútvonalak mentén már bizonyított – előregyártott fabeton zajvédő falak beszerzése, akár kertek közé is. Betonmag és cementkötésű faforgács-héj szendvicsszerkezetével 15 decibeles hangelnyelést és kétszeres mértékű léghanggátlást biztosít.

A zene vagy háttérzaj, amely lehalkítva ideális, kikapcsolva sem hiányozna