A lakberendezésben a funkcionalitás és a dizáj megfontolásai mellé egyre trónkövetelőbben zárkózik fel a környezeti fenntarthatóság szempontrendszere. De hogy érvényesíthető ez edényeink tisztításában, az ökobarát mosogatás megvalósításában?

Környezettudatos konyhászkodás?

Igen rég volt, hogy dézsában és teknőben mosogattak eleink. Szüleink fürdőszobájában már „mosogatókagyló” volt, míg mi már csak „mosogatót” mondunk és használunk. A katalógusok és szaküzleti szortimentek nyelvén pedig egyre igényesebb és változatosabb formájú és anyagú „mosogatótálcákkal” szereljük fel konyháinkat.

Ezekre a mosogatógépek mellett is mindig szükség lesz, hiszen pusztán a kuktamunka vagy az élelmiszerek előkészítése épp ilyen otthoni infrastruktúrát kíván: „manuális” műveleteket a mosogatóban.

Ezeknek a kényelmes elvégezhetősége (pl. könyökmagas elhelyezés), a felszerelés praktikuma (pl. jobb helykihasználás) és a higiénia minél könnyebb fenntartása már önmagában indulatok és idegkimerültség következményeitől óvja meg az emberi és tárgyi „környezetet”.

Bizonyos, a konyhában elhelyezett növények - mint pl. a kaktusz - természetesen segítik a páramentesítést

Ennél szélesebb körben nyerik el jelentőségüket az ökológiai környezet fenntarthatóságának kérdései, amelyek előtérbe helyezésével új szemüvegen át nézhetjük a mosogatómegoldások termékkínálatát. Egy radikális álláspont persze second-hand árukban gondolkodna, minthogy a használtcikkek előállításáért már korábban megfizetett a természet – igaz, a konkrét és egyedi méretigények elhúzódó várakozási időkkel számolhatnak, ha egyáltalán hozzájutnak megfelelő darabhoz.

Az újonnan kapható mosogatók mint késztermékek ugyanakkor általában már az ökobarát mosogatás lehetőségét teremtik meg, és inkább csak hangsúlyaikban vetélkednek egymással.

Azért a "dézsás" mosogatásról se feledkezzünk meg, mert a folyamatos folyóvíz alatti tisztítás pazarlás!

Majdnem „biotermékek” az ökobarát mosogatás megvalósítsáért

Némi utánajárást igénylő előzetes vetület lehet a mosogató- és csaptelepgyártók cégfilozófiájába felvett és előállító eljárásaikban tükröződő „zöld elkötelezettség”, ami – pl. önmagában a pazarlás és hulladéktermelés minimalizálásával – önmagában le tudja szorítani a környezetterhelés mértékét. Szó szerint csak néhány bambuszfából vájt és kiesztergált méregdrága mosogatótálcák készülnek, amelyek ugyanakkor eddig jócskán elmaradnak a standard felhasználói várakozásoktól.

Ugyanakkor beszerzett mosogatóink minél időtállóbbak, annál természetkímélőbb a megvásárlásuk időbeli mintázata, fizikai-funkcionális (és részint esztétikai) fenntarthatóságuk tehát maga a (relatív) környezeti fenntarthatóság és a tudatosabb fogyasztói magatartás egyszerre.

A csapban legyen perlátor, mert sok víz megtakarítható a használatával!

A jó öreg „rozsdamentes”

Az ökobarát mosogatás megvalósítását célzó rozsdamentes acélból készült mai típusok legtöbbje kisebb vagy nagyobb részben újrahasznosított fémből készült és maga is újrahasznosítható. A vasérc bányászata és feldolgozása után a mosogatótálcákhoz az acélt 18 % krómmal és 8-10 % nikkellel ötvözik, utóbbi nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az anyag sav- és lúgálló, valamint úgy-ahogy színtartó legyen. (Ha túl jog fogja a mágnesünk, alighanem kritikusan nikkelhiányos darabról van szó.)

A szintén ezzel összefüggő rozsdamentesség szó szerint értendő, ami nem jelenti azt, hogy rozsdás fém ne hagyhatna rajta – könnyen letisztítható – felületi rozsdát.

A lemezvastagság kardinális kérdés: ha 0,6–0,7 mm-nél vékonyabb az anyag, könnyebben horpad/deformálódik, a hozzá csatlakozó álló csaptelep labilisabb, medre jobban cseng-bong az edényektől, hamarabb kell belőle újat vásárolni. Ezzel szemben egyöntetűen hőállók, másrészről viszont megkarcolódásra hajlamosak, ami ellen barázdált kivitelűt választva vagy betétráccsal/alátéttel lehet védekezni. Baktériumtaszító hatását csak fokozza a sima felület, ami egyben maga a tiszta vonalvezetés. Magasfényű változata vonzza a vízkövesedést, amit ecettel „gyógyíthatunk”.

A kétüregű mosogató lehetővé teszi az áztatást is

Kompozitos mosogatók

Másik fő és talán legfelkapottabb típus az ökobarát mosogatás terén  természetes kvarchomok-alapanyagú szemcsésségével is elegáns kőhatást keltő gránitmosogatóké.

Ezeket valamivel pontosabb gránit-hatású mosogatónak hívni, amennyiben rendszerint 80 %-nyi gránitőrlemény és 15–20 %-nyi akrilos/műgyantás kötőanyag kompozitjai (reciklálható!).

Emellett színezéket is tartalmaznak, amely hatalmas színválasztékot eredményez és az ilyen mosogató az azonos anyagú pulttal szinte toldásmentesen egy szintbe hozható. Rendkívül tartós és kemény anyag lévén üvegtárgyainkat óvnunk érdemes a beleejtésétől, minden egyébnek viszont nagyban elnyeli a hangját – késéleinket pedig ki is csorbíthatja, ha felületén vagdosnánk. Karc- és hőálló, a kemény víz lerakódásai olykor azért kifognak rajta (szódabikarbona-ecet oldatos tisztítás után étolajban fürdetendő). Egy minősített fajtája pedig – a vonatkozó csempefejlesztésekhez hasonlóan – ezüstionos bevonat segítségével maga az antibakteriális etalon, melynek védőrétege még szagokat sem vesz át a rajta előkészített húsoktól, halaktól.

A gránit mellett az öntisztuló faburkolatok és faeszközök a konyha és az ökobarát mosogatás nélkülözhetetlen elemei

A kompozitpiac legújabb felfedezettjeként az autóiparból átigazolt tektonitot kell említeni. A kémiai eljárással gyantából, üvegszálból és egyebekből „gyúrt” műanyag a leghőállóbb mosogatót eredményezi, amely könnyűsége létére tartós és ütésálló, emellett játszi könnyedséggel tisztítható. Némi színkorlátozás, hogy belseje mindig fehér, ezzel együtt a mosogatótálca anyaga 100 %-ban újrahasznosítható.