Mi az, ami lezárt ingatlanunknál is biztonságosabb helyszín? Egy házon belülre vagy az udvar szintje alá elhelyezett saját óvóhely, mely bunkerfedezéket nyújt a veszélyforrások ellen akár az egész családnak.

Titkos kamrák és biztonsági folyosók előképei

A késő középkor monarchiáiban a várkastélyokban egyre többször kerültek kialakításra titkos helyiségek és alagutak. Az uralkodói család önmagát és értékeit is ezeken át menekíthette ki a hódítók, rebellis földesurak vagy az öntudatára ébredő lázadó nép szorításából. Nagy- és dédszüleink nemzedéke később nemegyszer a csűr zugainak, erdei rejtekhelyeknek vagy légópincéknek az „otthonosságába” kényszerült, miközben elmasírozott mellett és fölötte a történelem.

A XX. századi városi építészet ugyanis már földalatti óvóhelyekkel készült fel esetleges hadicselekmények növekvő erejű lökéshullámai (közte a nevezetes dobhártyaszaggató „légnyomás”), rengései és rázkódásai ellen.

Szó szerint „atombiztos” műtárgyak

Az újfajta tömegpusztító fegyverekkel fenyegető hidegháború évtizedei alatt már sugárzásvédelemre is igény mutatkozott, amennyiben nemkívánt nukleáris detonációk azonnali pusztításai mellett a „nukleáris tél” beálltára is fel kellett készülni, amely alatt a felkorbácsolt porfelhő – és nyomában a csapadék – radioaktivitása még hosszú hónapok alatt tudott volna csak leülepedni és széjjeloszlani.

Ekkor tanulhatott a világ az eltelt idő meghétszereződésével a sugárszennyezettségnek kitettség megtizedelődésének arányszámáról; a gamma-sugárzást felfogó, de legalábbis nagyban lecsökkentő burkolatvastagságokról ólom, beton, tömörített föld vagy légréteg esetében; vagy a rádióamatőri önképzések hasznos technikáiról.

Sok ezer amerikai polgár kertjében készült ekkoriban gödörbe süllyesztett bunker, melyeket a szövetségi kormány is segített tervezési segédletekkel. A standardok szerint ezeknek legalább két hétre elegendő kiszolgálásúnak kellett lenniük. A Vasfüggönyön inneni országokban inkább állami fenntartású óvóhelyekben gondolkodtak, amelyeknek terei mára jócskán elavultak és leromlottak.

Jelenleg Magyarország megyéiben közel egymillió, míg Budapesten mintegy 700 ezer fősre taksálható a rendelkezésre álló – főként föld alatti – menedékhelyek száma. Az egyénileg épített és nagy médiakarriert befutó kocsordi – befejezetlen – atombunker pedig legfeljebb turisztikai célként szolgál, mellesleg kirakták rá az „eladó”-táblát.

Szemléletváltás és új fenyegetettség-érzések

A túlélési célú társadalmi mozgalom („survivalism”) azóta a társadalmi vagy természeti katasztrófákra egyénileg előzetesen felkészülők közösségévé („preppers”) alakult tovább. Utóbbiak a világ folyamatainak elemzése alapján valószínűsítenek és előbb-utóbb – még a saját életidejükben – elkerülhetetlennek látnak olyan felfordulásokat maguk körül, amelyekhez jó előre alkalmazkodva egy minél teljesebb önfenntartást kívánó „üzemmód” feltételeit igyekeznek megteremteni.

A 9/11-gyel kezdődően jelentkező militáns dzsihadista terroristamerényletek, később az ingatlanpiaci hitelválság és globális pénzügyi krízis egyaránt – akár jelzáloghitelek fejében kibontakozó – bunkerépítési lázat eredményezett főként az Egyesült Államokban és Japánban. Utóbbiban Észak-Korea ballisztikus rakéta-tesztelései és a fukusimai erőmű megrongálódása szaporította a motivációt, előbbiben a politika és a kormányzatok iránt növekvő bizalmatlanság, melynek nyomában semmiben nem akarnának rászorulni az állami infrastruktúrára.

De nemcsak az az „off-grid”-tér „kivonulóiról” van szó (akik a mindenkori felügyeleti rezsimek alól is kivonnák magukat), de a városokban időszakos infrastrukturális „leállások” nyomában erőszakhullámok, zavargások, fejetlenség kitörését vizionálókról. A koronavírus blokádjai számukra épp csak „belemelegítést” jelentettek az előre borítékolt Jövőhöz, egyben megsokszorozták a telkük földjébe legyártatott bunkert süllyeszteni kívánó megrendelők számát. Emellett a piac immár összefüggő és kiépült bunkerrendszereket is kínál, amelyben beköltöztetett szakemberekkel együtt alkothatnák egy képzetes tengeralattjáró egymásra utalt legénységét.

Prepper-meggyőződések és metaempirikus kifutópályáik

A bunker-ipart nemkisrészt a világ zordságáról és kiszámíthatatlanságáról szóló hírek, értesülések és üzenetek hajtják. Sok elemző szerint a politika terepén is egyre inkább a lakosság mint veszélyközösség számára a nyugalom/biztonság érzetét – akár újabb és újabb kockázatcsoportok ellenében – sikeresebben és nagyobb meggyőzőerővel nyújtó csoportok kerülnek az élre. Mindenesetre a „prepper”-gondolkodásúak úgy látják: ahogy egyre nagyobb homokszemek kerülnek a világ gépezetébe („SHTF”), közeleg az idő, amikor csak az előrelátók fognak túlélni.

A rizikófaktorok számosak, a társadalmi fantázia skálája oktávokra szélesedett: meteorbecsapódás, elektromágneses viharokat keltő napkitörések, ökológiai- ill. klímakatasztrófa, pandémiák, globális terrorizmus és biológiai fegyverei, civilizációk világháborúja, UFO-támadás, apokalipszis és mennyei eljövetel, „zombik” inváziója és így tovább.

Az ezekhez kapcsolódó előjelek vizuális megörökítése és felnagyítása (médiareprezentációk) mellett nemzetközi kockázatelemző szervezetek is egyre többször deklarálják, hogy a Föld és az emberiség „a 24. órában van”. A jelenségekre aktívan rezonálók pedig olykor csak az elemi gyakorlatiasságra apellálnak, amikor kijelentik: az előregondolkodásból és a felkészülésből nem lehet baj („It never hurts to be prepared.”).

Magánóvóhely az időjárási szélsőségek ellen

Potenciális városrészi káoszok előidézői természeti csapások is lehetnek. Noha az időjárást egyre kevésbé látszunk tudni befolyásolni, ellene mindinkább szükséges védekezni, különösen a tengerparti sávokban élő emberiség számára. Ez adja a bunkerépítés egyik dinamikusan fejlődő alkalmazási területét. A környezeti katasztrófákban súlyosan megsérülők nem kis része ugyanis a saját (akár könnyűszerkezetes) házában jár pórul, amikor azt elönti valamilyen árhullám, vagy mikor beszakadó tető, leváló mennyezetdarab, faltörmelék, feldőlő bútorzat temeti maga alá.

Az utóbbi évtizedben megszaporodó és fokozódó intenzitású pusztító viharok tombolásáról nekünk is lehet fogalmunk, míg másutt még veszedelmesebb hurrikánok lecsapásától kell tartani. Alig meglepő tehát, hogy egyes térségekben a fiatal házasok bizony lakásuktól nem messzi földalatti menedékhelyek kiépítésére – mint összevont nászajándékra – gyűjtenek a rokonság körében.

A döngölt földű töltés oldalában vagy a vízszintes földfelszínbe nyíló – esetleg pince- vagy garázskapcsolatos – menedékekbe a felszíntől ferdén vezető járatba behúzódva előzhető meg, hogy egy több száz km/h-s szélvész vagy akár egy tornádó elragadja az embereket. Nemcsak jól záró bejáratának, de a – lehetőleg alacsony talajvízszintű földbe vájt – „lapulótér” födémének is védenie kell minden ráhordott súlyos tárgytól vagy romtehertől.

Némi kényelmi kialakítás mellett műholdas időjárásjelzéseket fogadó és GPS-koordináta-küldő készülék lehet még hasznos ezen átmeneti bújó-mélyedésben. A nyugalmi időkben mellékesen terménytárolásra is hasznosítható – földbe ásott pince módjára.

„Pánikszoba” betörések esetére

A néhány órányi (ítélet)idő átvészelésére azonban épületen belül is mód nyílik, hogy a hirtelen a lakókra lepő másfajta vészterhes helyzetekre szintén fel lehessen készülni. Gyanús és baljós éjjeli zajok nyomában ugyanis akár életnagyságú bűnözőkkel is szembetalálkozhatna az ember, ami csak bizonytalan és megjósolhatatlan kimenetelű konfrontációhoz, de bizonyosan traumaélményhez vezetne – pláne amikor az otthoniak jelenléte váratlan körülményként jelentkezik az elkövetők spontán mérlegelésében.

Éjjeli betörők, erőszakos behatolók, fosztogatók, vagy akár emberrablók, bérgyilkosok ellen a magunk és családtagjaink védelmében – kiemelés és felborulás ellen – padlóhoz és plafonhoz rögzített biztonsági szobák, rejtett pánikterek alakíthatók ki, adott esetben álcázott menekülő csatornával ellátva.

A néhánytól az akár 8-9 m² alapterületig terjedő kis mini-helyiségek az emberéletek „széfszobáinak” lettek tervezve. Az ingatlant érő támadás esetén a lakók erre az áthatolhatatlan rejtekhelyre vonulnak vissza és várják ki a külső segítség megérkezését. Épületen belül (akár toronyházban) szinte bárhova telepíthetők, moduláris acélpanelekből összeszerelve, kettős fémlemezes ajtajuk belülről zárható, faluk és ablakuk nemcsak nyomásnak, hanem – kevláros, üvegszálas vagy acélköpeny esetén – nagykalapácsnak vagy lőfegyveres tüzelésnek is ellenáll. A riasztható rendőrségi távfelügyelet mellé a lakás vezérlőrendszerét lezárni tudó pánikgomb is elhelyezhető benne.

Hasonló biztonsági kabinokat a világkereskedelem kalóztámadásokkal fenyegetett hajóira is telepítettek, hogy a mancsaft bemenekülhessen, és ne kelljen túszokkal se „fizessen”, míg a felmentő sereg megérkezik. A biztonsági szobák költségeiben kevésbé a héjazatos szerkezet a drága, sokkal inkább a belészerelhető különféle „technika”: az épület energiarendszerétől független szünetmentes elektromos csatlakozás vagy egy belső hálózatú zártláncú kamerarendszer és monitorjai.