A Design for all, azaz az egyetemes tervezés szellemében a középületeknél szabály, a lakásokban, családi házakban legtöbbet tartózkodó fogyatékkal élők számára pedig egzisztenciális, az életminőségüket befolyásoló tényező az akadálymentesítés.

A témával kapcsolatban Babits Bernadett építészmérnök, a Bauonline Kft. vezetője rehabilitációs környezettervező szakmérnök áttekintése alapján adunk rövid összefoglalót, használható tanácsokat.

Kiknek lehet rá szüksége?

Akadálymentesítéskor nemcsak a mozgásukban korlátozottaknak van szükségük akadálymentesítésre Igénylik a vakok és gyengénlátók, akiknek a közlekedését és tájékozódását elsősorban megfelelő térszervezési és belsőépítészeti elemekkel lehet segíteni. Pl. a taktilitásra alapuló vezetők beépítése vagy a színkontrasztosság megteremtése. Speciális megoldások léteznek a hallássérültek ( a csengő fényjelzéssel történő helyettesítése), az értelmi képességükben korlátozottak, valamint az autisták számára is.

Az akadálymentesítés ugyanakkor könnyebben használhatóvá teszi a környezetet a bottal, járókerettel közlekedőknek, az időseknek  a babakocsit toló anyukáknak, de a csomagjukat cipelőknek is. Szóval – nem akarván az ördögöt a falra festeni – bármikor adódhat olyan élethelyzet, amelyben bizonyos praktikus tervezési megoldások nagyban javíthatják a létminőséget, a függetlenség és a biztonság megőrzését. Horribile dictu, de már az új ház tervezésekor sem butaság esetleg teret, építészeti, statikai lehetőséget hagyni egy későbbi ilyen irányú átalakításnak.

Az utcáról a lakásba

Ha ezt az irányt követjük, kezdjük a kapunál. Lehetőség szerint legyen távirányítóval motorosan nyitható. Ügyeljünk a gyalogos kapu szélességére, a kilincs megfelelő magasságban történő elhelyezésére. Ha kulcsot kell használni, nézzük meg, hogy a rászoruló finommotorikus mozgási képességei alkalmasak-e a kulcs elfordítására. Ezt a szempontot a lakás összes ajtajánál figyelembe kell venni.

Az autóbeálló és házba vezető felületek burkolására olyan térkövek ajánlottak, amelyek kis fúgaszélességet hagynak, egyenletes és sima kerekesszékbarát felület alakítható ki belőlük. A felület közel vízszintes kialakítása mellett a csapadékvíz elfolyását lehetővé tévő lejtés kialakítása is fontos.

A szintkülönbség leküzdése

A kisebb szintkülönbségek áthidalására alkalmas a rámpa. Kültérben elengedhetetlenül fontos, hogy felülete az esővíz, sár és hó miatt csúszásmentes kialakítású legyen. Ez történhet kültéri fagyálló csúszásgátló gres járólap alkalmazásával, de még jobb, ha a járda burkolatával megegyező beton / aszfalt / kiselemes térkőburkolat kerül a felületre.

A rámpakar (más néven: lejtőkar) csak egyenes karú lehet, mert csak ez a felület biztosítja azt, hogy a kerekesszék mindegyik kereke érintkezzen a felülettel. A rámpa előtt és után biztosítandó a kerekesszék teljes megfordulási lehetősége, melynek 1,50 m átmérőjű fordulókör szükséges.

A kerekesszékkel, járókerettel, mankóval közlekedőt egy-egy rossz manőver következményeitől óvja a rámpa két oldalára épített lecsúszás elleni védőperem, és természetesen a fogódzónak is alkalmas, megfelelő teherbírású  védőkorlát, amit érdemes az időjárásnak ellenálló anyagból készíteni. A rozsdamentes acél ugyan tartós, de télen kellemetlen a fogása. A fa kellemesebb tapintást ad, de időnként a megfelelő védőanyagokkal történő kezelésre szorul.

A téli időjárás során igen hasznos, ha ez a közlekedő fűthető. Ha a meglévő téri adottságok miatt nincs hely a rámpa kifutásához (lám ez is egy olyan mozzanat, amire már a ház tervezésekor érdemes odafigyelni), különböző mechanikájú és elvű személyi emelőkkel vagy az ún. hernyótalpas lépcsőnjáróval helyettesíthető.

Akadálymentes lépcső

Nem minden fogyatékossági csoport használja szívesebben a rámpát. Ha valaki pl. mankóval jutna be a házba, gyakran szívesebben választja a lépcsőt tartván attól, hogy a rámpa ferde felületére nem biztosan fekszik fel az eszköz vége. Ilyen esetben fontos a lépcsők homloklapjának alkalmazása, valamint az orr nélküli kialakítás (akadálymentesítés) azoknak a felhasználóknak, akik járási nehézségekkel küzdenek, pl.: húzzák egyik vagy mindkét lábukat. Homloklap nélküli és orros kialakítású lépcsők esetében a lábfej elakadna, és lehetetlenné válna a magasság leküzdése.

Ajtóról ajtóra

Mivel a kerekesszékek mérete eltérő, teljesen egyéni, hogy mennyivel kell szélesebbé tenni az ajtót. Nem mindegy továbbá az sem, hogy válaszfalban vagy tartófalban történik-e az átalakítás. Az utóbbi esetében nem szabad veszélyeztetni az áthidaló stabil felfekvését. Ha az áthidaló szélességéhez túl közeli vagy azt meghaladó nagyobbításra van szükség, akkor ott már a statikus szakértelmére lesz szükség.

Praktikus tanács, hogy az ún. vastagtokos régebbi típusú nyílászáróknak a vékony fémtokra való cseréjével hasznos centiket lehet nyerni. Az ajtólap elektromos mozgatására is sokféle technikai megoldás adott. Az viszont még ebben az esetben is odafigyelést igényel, hol helyezzük el a vezérlőgombot, ahogyan – hagyományos nyitás esetében -  a kilincset is. Ezekhez kényelmesen megközelíthető utat kell kialakítani, figyelembe véve a fogyatékossággal élő ember adottságait is: melyik kezét használja, merre nyílik az ajtó stb.

A kilincs esetében körültekintést igényel a jó és könnyen kezelhető zárómechanika (pl. impulzusnyitású elektromos zárfogadó vagy a görgős zárnyelv alkalmazása, melyhez egyáltalán nem szükséges kilincset létesíteni) megválasztása. Egy egyszerű példa. A marokszorításukban meggyengültek számára nem praktikus pl. a fordítógomb alkalmazása, mivel nem garantált a rászorítás hatékonysága.

Egy akadálymentesített fürdőszobába

az igen alacsony tálcával kínált, de inkább tálca nélküli kivitelben készült zuhany javasolt Utóbbi esetben a vizet a padlóba épített pontszerű / vonalmenti padlóösszefolyó szállítja el. Az akadálymentes zuhanyzáshoz elengedhetetlen zuhanyszék biztosítása, mely legtöbbször – helytakarékosság érdekében – lehajtható kivitelben készül. A zuhanyszék rögzítése és kialakítása legyen alkalmas arra, hogy a – esetenként 100 kg feletti súlyú – használót biztonsággal elbírja. A zuhanyhoz történő átüléshez a zuhany környezetébe kapaszkodó elhelyezése szükséges.

Az akadálymentes WC-csésze a normál magasságú (40 cm) WC-csészéhez képest centiméterekkel magasabb (46-48 cm) ülőfelületű. Mivel az ülőke az átüléskor nagy nyíróerőnek van kitéve, ezért az ülés masszív legyen, rögzítése mindig fém rögzítőelemmel kerüljön kialakításra. Az akadálymentes WC-csésze kiállása a falsíktól / szerelőfaltól legalább 70 cm kell legyen. Ennek oka a kerekesszékből oldalról történő átülésben keresendő:

A kerekesszékes személy a WC-csésze mellé áll be úgy, hogy nagykerékkel tolat a hátfalhoz. A nagykerék helyigénye miatt a kerekesszék ülőfelülete előrébb kerül, s csak úgy biztosítható az oldalsó átülés, ha a WC-csésze ülőfelülete is előrébb van. A legtöbb használó számára elengedhetetlen a megfelelő teherbírású kapaszkodók elérhetősége

Az akadálymentes mosdó eltér az általánosan használatostól, hiszen alá kerekesszékkel be kell tudni gördülni, úgymond alá kell ülni, mint egy asztalnak. Ennek a feltételnek konkáv (elől homorú) peremű kialakítással lehet megfelelni, hiszen ez az ív körbe veszi a hasfalat. Az ilyen mosdó rögzítésének és anyagának teherbírónak kell lennie, mivel a széleit bottal / mankóval közlekedők támaszkodásra is használhatják.

Fontos biztonsági szempont a keverőkaros, önelzáró nagygombos vagy infrás csaptelep beépítése. Mindegyik esetében elvárás, hogy a csaptelepből a használati melegvíz forrázásmentes hőfokon érkezzen. A mosdó alá történő begurulást és az alatta történő elfordulást a fix hagyományos szifon akadályozhatja, ezért flexibilis, vagy falsík előtti, de leginkább falsík mögötti szifon használata szükséges. Olyan tükör helyezendő el, melyben az ülő és az álló ember egyaránt látja az arcát. Léteznek dönthető tükrök, de egyszerűbb és tartósabb megoldás közvetlenül a mosdó fölött kezdődő és kb. 180 cm magasságig tartó síktükör felszerelése.

Egyéb terek

Főként a kerekesszékesek számára fontosak a lakás padlóburkolatai. A magasszállú szőnyegpadló akadályozza a gördülést. Tartós és kopásálló keményfa padlóval váltható ki, vagy szintén strapabíró csúszásgátlós kerámiaburkolatokkal, amelyeknek a felülete jól bírja a mechanikai hatásokat is. A hálószobába a rászoruló állapotához mérten akár speciális funkciókkal is felvértezett, az ápolást, a mozgást könnyítő ágyat lehet választani. A többi bútor esetében kerülendők az éles sarkok. A vakok közlekedését segíti, ha fixen vannak elhelyezve. A gyengénlátók tájékozódását viszont az éles színkontasztok alkalmazása segíti.

A standard mérete általában a kerekesszékesek számára is kényelmes. Viszont a mosogatónál biztosítani kell, hogy be lehessen gurulni a tálca alá. A csaptelepek közül a fogyatékkal élők számára inkább a könnyebben kezelhető keverőkaros változat ajánlott. A konyhai eszközöket a mozgásukban korlátozottak egyszerűbben tudják rendszerezni, elővenni, ha fiókos rendszer van kialakítva az alsó traktusokban. Mivel a konyha veszélyes üzem demens vagy Alzheimer-kórban szenvedők számára érdemes a tárgyak feliratozása, vagy a tűzhely gombjainak színekkel való jelölése.

Nincs persze két egyforma eset. Nagyon sok tényezőtől függ, hogy milyen akadálymentesítési megoldásokra van szükség. Mivel egy rehabilitációs környezettervező szakmérnök sok egyedi esettel találkozik, már az átalakítás tervezésekor fel tudja hívni a figyelmet a tapasztalatai nyomán összegződő általánosabb összefüggésekre, praktikus megfontolásokra. A fogyatékkal élő életminőségének, függetlenségének, biztonságának érdekében éppen ezért érdemes szakemberhez fordulni.