Hódítanak a robotkaszák. De nem csupán az időmegtakarítás miatt. Használatukkal szebb és egészségesebb pázsitunk lehet. A szerkezet működéséről és előnyeiről kérdeztük Dabi Zoltán kertészmérnököt, a Gyeptrend alapítóját.

Ön a szó szoros értelmében "füves ember". Szaktudásával viszont nem embereket, hanem gyepeket gyógyít, ápol, szépít, kelt új életre.

És az említett gyepfenntartáson túl persze – csapatommal együtt – füvesítünk, telepítünk is, több mint két évtizede. Ebből a tevékenységből szinte természetesen következett, hogy már 2009-ben tapasztalatot szerezhettem a robotfűnyírók korai generációjával kapcsolatban: az országban az elsők között kezdtem telepítésükkel is foglalkozni. Mára számos márka kétszáznál is több fűnyíró-robotját helyeztük üzembe.

Hogyan működik ez a szerkezet?

A robotfűnyíró működésének alapelve hasonló a hagyományos fűnyíróéhoz. Ha felfordítjuk őket, láthatjuk az azonosságokat: mindkettő alján éles kések vannak, amelyek gyorsan forogva levágják a füvet. A vágófémek geometriájának tekintetében viszont vannak különbségek. A klasszikus elektromos vagy benzines fűkasza a gyűjtődoboz felé tereli a lemetszett szálakat. A robotváltozatok vágórészét viszont úgy alakították ki, hogy a légáram körbe-körbe vigye a levágott füvet, így a nagy sebességgel pörgő penge többször is érintkezik a fűnyesedékkel, egészen apróra vágva azt.

Ha a robotfűnyíró pl. száraz füvet vág, akkor a nyesedék szinte por állagú lesz, amely aztán nyomtalanul tűnik el a fűszálak között. A robotfűnyíró tehát nem gyűjtöget: visszaadja a pázsitnak, amit onnan nyert. Mivel rendszeresen körbejár, többnyire csak néhány milliméternyi növényt vág le, amely a mulcsozást (aprítást, szecskázást) követően behullik a fűszálak közé, ahol víztartalmát elvesztve gyorsan komposztálódik, hasznos tápanyaggal látva el a füvet.

Így a robotfűnyírónál egyáltalán nem kell a fűnyesedékkel foglalkozni, az nyomtalanul „felszívódik” a kertben, azaz természetes tápanyag lesz belőle.  Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ha a fű nedves, akkor ez az apróra vágott nyesedék hajlamos pépes formát ölteni. Ezért nem ajánlom, hogy a robotot nedves körülmények között, például esőben vagy közvetlenül locsolás után járassuk, mivel a fűpép hajlamos nagyobb darabokká összeállva a fűbe esni. Ártani ugyan ez nem árt, de esztétikusnak semmiképp nem nevezném.

A hagyományos fűnyírókhoz képest a robotfűnyírók motorjának ereje lényegesen gyengébb, hiszen újratölthető akkumulátorról üzemelnek. Ezért aztán a fűnyíró robotok csak korlátozottan alkalmasak magas fűben. Ilyen esetben a füvet hagyományos eszközzel kell előnyírni.

Mi van, ha elkóborol, átugrik a szomszédba?

Ez nem fordulhat elő, mert a telepítés fontos részeként határolóvezetéket kell kihúzni. Ezek szabnak határt a gép mozgásának. Amikor ugyanis a robot eléri a határolóvezetéket, és észleli az abban futó jelet, akkor irányt vált. A fő kerekeit ráadásul képes ellenkező irányba hajtani, ezért meglehetősen kis helyen is meg tud fordulni. A legtöbb fűnyíró robot véletlenszerűen, cikcakkban mozog a füvön, ezért kezdetben gyakran kell használni, amíg egységes vágáskép alakul ki. Ha az akkumulátora kimerülőben van, a fűnyíró automatikusan elindul a töltőállomása felé, ott bedokkol, és a feltöltődés után ismét munkához lát.  Nem fárad, nem zavarja a sötétség, sőt, sok típus esőben is működőképes. (Bár említettem, hogy használata nedves fűnél esztétikai okok miatt nem ajánlott.)

Nem veszélyesek ezek az irányító, határoló vezetékek?

A kábelben legfeljebb néhány voltnyi, teljesen ártalmatlan feszültség fut, ami sem emberre, sem kisállatra nem jelent veszélyt, ugyanakkor ez a mikrofeszültség éppen elég ahhoz, hogy a robot az érzékelői segítségével pontosan tudjon tájékozódni. A határolókábel futhat a föld felett, de akár a föld alatt elrejtve is, a kert és a terep adottságaitól függően. A föld alatt futó kábelek előnye, hogy azok esztétikusabbak, illetve a gyep szellőztetését sem zavarják a későbbiekben. Viszont a kábelek föld alatti, precíz telepítéséhez speciális géppark szükséges, ezért ha ilyet szeretnénk, ajánlott profi telepítőt megbízni. Már csak azért is érdemes a kábelezést szakértőre bízni, mert egyáltalán nem mindegy, hogy hová kerülnek a kábelek.

Tapasztalataim szerint akár milliméterek is sokat számíthatnak. Ha túl közel fut a kábel a tereptárgyakhoz, elakadás, pengesérülés lehet belőle. És nem célszerű sok ráhagyással sem lefektetni a kábeleket, mivel így nem lesz megfelelő a nyíráskép: kézzel mindig rá kell segítenünk a robotra, ráadásul a pázsit sosem lesz egyenletes ezeken a részeken. Márpedig, ha valaki nem kevés pénzt szán egy fűnyíró robotra, azt nem azért teszi, hogy utána értékes órákat töltsön fű- és szegélynyírással. A telepítéssel azért is ajánlott a kertépítésben járatos szakembert megbízni, mert lehetnek a kertünknek a robot számára potenciális csapdát jelentő részei, illetve olyan pontjai, ahol nem tudja rendesen ellátni a feladatát. Ilyenkor ezeket ajánlott felmérni és átalakítani – hosszabb távon mindenképpen jobban fogunk járni.

Hogyan találja meg a fűnyíró robot a töltőállomást?

Természetesen egy kis segítséggel. Az indukciós hurok, azaz a határolóvezeték fektetése mellett a legtöbb robotnál egy ún. vezetőkábelt is be kell húzni. Azonban míg a határolóvezeték a kert határait jelöli ki, addig a vezetőkábel a töltőállomáshoz vezető utat mutatja meg a gépnek.

Amikor a fűnyíró alacsony töltéssel keresztezi a vezetőkábelt, akkor elindul annak mentén a dokkolóállomáshoz, ahová automatikusan bedokkol és feltölti az akkumulátorát.

A robotba több szenzort is szereltek, például hogy ne menjen el a kertből, vagy ne landoljon a kerti tóban. A legfontosabb szenzorok a következők:

1. Kerthatár-érzékelők

Ezek jelzik a kert kerületén lefektetett, egy áramkörbe kötött határolóvezeték jeleit. Amint a robot eléri ezt a vezetéket, a szenzor jelez, a robot pedig irányt vált.

2. Ütközésérzékelő nagyobb akadályokhoz

Mivel a legtöbb kertben nem csak füves terület van, további érzékelőkre is szükség van. Ha a robot nagyobb, szilárd tárgynak, például fának ütközik, az ütközésérzékelő jelez, mire a robot elfordul az ütközés irányából. Így egyes akadályokat nem szükséges határolóvezetékkel elzárni.

3. Fűfelismerő szenzor

Ilyen érzékelőjük főleg a határolóvezeték nélküli fűnyíróknak van. A szenzor a talaj képe alapján ismeri meg, hogy a robot füvön vagy pedig más területen mozog-e.

4. Biztonsági szenzorok

Minthogy a fűnyíró robot kései élesek, ráadásul a robot nem is túl nehéz, emelésérzékelő figyeli, hogy nem emelték-e meg a robotot – ilyenkor ugyanis azonnal leállítja a késeket. Ez a szenzor segít a lopásvédelemben is, mert ha emelést érzékel, lezárja a robotot, ami csak a megfelelő PIN-kód megadásával indul újra.

5. Esőszenzor

Nem minden fűnyíró robot rendelkezik ilyennel. Amelyiknek van esőszenzora, az felismeri, hogy esik az eső, és akkor nem hagyja el a töltőállomást, hanem megvárja, míg eláll az eső.

A robotfűnyíró által biztosított mulcsozás kiváltja a tápozást?

Az tény, hogy annyira apróra vágja le a füvet (persze ha a kések mindig a megfelelő élességűek, és ezt ne feledjük ellenőrizni), hogy az nem áll meg a fűszálak tetején, hanem behullik közéjük, majd lebomolva természetes táplálékul szolgál a fűnek. Ugyan a fűnyesedék tápértéke nem túl magas – hiszen még a száraznak tűnő fűnek is jelentős a víztartalma –, de előnye, hogy napi tápanyag-utánpótlást jelent, ami igen kedvező a gyep számára. A végső válasz tehát az, hogy igen, továbbra is kell táplálnunk a füvet, azonban kevesebb tápanyagra lesz szüksége: külföldi források szerint mintegy 20-30 százalékkal kevesebb tápanyagot kell kijuttatni a robotfűnyíróval gondozott pázsitra.

Mi a helyzet a szegélyekkel?

Robotfűnyíró beszerzésekor sokan nem tulajdonítanak jelentőséget a szegélyezésnek, amivel én egyáltalán nem értek egyet. Ha már egyszer drága pénzért veszünk egy robotfűnyírót, akkor az valóban könnyítse meg az életünket, ne kelljen hetente hozzányúlni a gyepszegélyhez. Hiszen pontosan az az automatizálás célja, hogy mentesüljünk a rendszeresen ismétlődő tevékenységek alól. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kell a füvesített területtel foglalkoznunk, de nagy segítség, ha nem hetente, hanem csupán havonta kell időt szánnunk erre a feladatra. Ha alkalmanként csak háromnegyed órával számolunk, akkor ez évente máris körülbelül egy nap időmegtakarítást jelent, hogy a kötöttségekről ne is beszéljünk! Számos gyártó készülékét ismerem, és állíthatom, hogy a szegélyezésnek is vannak királyai.

Ezeknél a készülékeknél a kések nem a gép központi síkjában helyezkednek el, hanem kitolták őket a gép oldalába, így tapasztalataim szerint még a középkategóriás változatok is kiválóan szegélyeznek – kialakításuknak köszönhetően alig néhány centiméterrel mennek csak túl a gyephatáron. Ahhoz, hogy a szegélynyírás jól működjön, a kertünket megfelelően elő kell készíteni. Erre számos módszer létezik. Én leginkább a talaj magasságával egy szintbe hozott szegélyköveket preferálom, megkülönböztetett figyelemmel a sarkok kiképzésére. Ez nem csupán tetszetős, de nagyon hatékonyan segíti a robot munkáját, illetve megvan az az előnye is, hogy a gyepet fizikailag is elválasztja a kert többi részétől, így aztán kő vagy más idegen test nehezebben kerülhet a robot munkaterületére.

Természetesen egy már meglévő kertnél ez költségekkel jár, de véleményem szerint hosszú távon mindenképpen megéri. És ha egyszer már hozzányúlunk a kerthez, akkor nemcsak a szegélykövezés ajánlott, de érdemes további, kisebb-nagyobb változtatásokat is elvégezni a kertben, ezzel is támogatva a robot hatékony munkavégzését – a végeredmény pedig még szebb, még dúsabb fű lesz.

Ha napi üzemben van, nem mindegy mennyire hangos?

Márkák és típusok között lényeges különbségeket találunk, de - tapasztalataim szerint - szinte mindegyikük érezhetően halkabb egy elektromos fűnyírónál, nem is beszélve robbanómotoros társaikról. A legerősebb modelleket nem tekintve többnyire 56 és 70 decibel (dB) között van. A hálózati árammal üzemelő hagyományos fűnyírók hangereje többnyire 70-80 dB közötti, míg a benzines fűnyírók hangereje inkább 80 dB-nél indul.

Kinek ajánlja?

Tudomásul kel venni, hogy a rendszeres fűnyírás nélkül nincs tündöklő pázsit. A fű intenzív növekedési időszakában például hetente kétszer kellene elvégezni a műveletet, de később is legalább hetente egyszer ajánlott. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, komolyan fontoljuk meg a robotfűnyíró beszerzését. A robotfűnyíróval már egy közepes kert esetén is évi mintegy évi 4,5 napnyi munkát takaríthatunk meg.

Ezek intelligens gépek: programozhatóak, időzíthetőek, de még tanulnak is. Irányíthatóak közvetlen közelről, de bevethetjük a mobilunkat is a célra. Éppen ezért az   időhiányban szenvedőknek vagy az otthonuktól sokat távollevőknek mindenképpen hasznos. Ahogy jó szolgálatot tesznek az időseknek vagy a mozgásszervi betegségben szenvedőknek is. Kincs továbbá az allergiásoknak, hiszen mivel a robotfűnyíró naponta körbejár a kertben, a fű sosem lesz magasabb néhány centiméternél. (A magam részéről az ideális magasságot 3-3.5 cm-ben határozom meg.) Ezért aztán a virágzó gyomnövények többsége nem tud kifejlődni és komolyabb mennyiségű pollent kibocsátani – idővel aztán a gyomok száma is csökken a robotfűnyíróval nyírt fűben, mert azok növekedési üteme nem tud lépést tartani a robot munkatempójával, a fű pedig kiszorítja őket.

Családosoknak és kutyatartóknak is ideális eszköz, amennyiben az általa nyírt fű erősebb, dúsabb, így jobban ellenáll az efféle igénybevételnek. A robotfűnyírótól nem kell féltenünk szeretteinket: a fűnyírásra beállíthatunk olyan időpontot, amikor senki sincs a területen, de jó tudni, hogy a robotokat ütközés- és emelésvédelemmel is felszerelik, ezért aztán ütközés esetén irányt változtatnak, emeléskor pedig megáll a késük. Kis testű eb esetén viszont feltétlen ajánlott megfigyelni, hogy kutyánk óvakodik-e az önjáró masinától, elkerüli-e azt. Mert ha nem tart a fura szerzettől, akkor nem maradhat kint a füvön a robot üzeme alatt. A robot védelmi szenzorai ugyanis nem biztos, hogy aktiválódnak, amikor útja keresztezi a fűben heverésző ebet.

Nos, ezzel az okos masinával biztonságban vannak a családtagjaink, a házi kedvenceink, és persze elsősorban a gyepünk.