Valljunk színt: a különböző árnyalatok a falon eltérően hatnak ránk! A hogyanokat, a tudományos okokat kutatja a színpszichológia. Miért érzékelünk bizonyos enteriőröket meleg színűnek vagy éppen hideg árnyalatúnak? Milyen színek valók a lakásba?

Növekvő forgalom a „színpszichológia” körül

Épített környezetünk színválasztásai igazán nem tudományos kérdések – gondolhatnánk. Nos, némiképp mégis lehetnek azok. A fizika a látható fényt már régen színek és árnyalatok hullámhossz-tartományaira bontotta. Ma pedig színelmélet lett újra felkapott kutatási irány, de leginkább az alkalmazás területén tevékenykedők számára.

A színekkel való kommunikáció nem mese, hanem mindennapos tapasztalati valóság. Ahogy a hangulat-, érzelem- vagy akár döntésbefolyásolás eszközeként is bevethető egy-egy színállás.

Márpedig megfigyelési alapon emberi teljesítőképességben, emlékezőerőben, alvásminőségben, de akár gyógyszerhatékonyságban (kísérleti placebók pirulaszínei!) is hatásosnak tud bizonyulni – pro vagy kontra. A színüzenetek egy része minden embernél jelentkezik, másik része kulturálisan tanult (gondoljunk csak a gyász fehér színére a Távol-Keleten). Ezért – a színterápiás gyógymódokhoz hasonlóan – a befolyásolásnak mindig megvoltak és meglesznek a határai.

Tompítanak? Stimulálnak?

Kiszolgáltatva a színeknek vagy felkarolva a színek által?

Gyakran felvetődő kérdés, hogy lakásstílusunk és benne a tárgyi környezetünk koloritja tükrözheti-e közérthetően a jellemvonásainkat, személyi karakterünket? A vizsgálatok szerint a befogadói oldalnál mindez nagyban függ a ránk vonatkozó előzetes vélekedésektől. A szobákat saját képükre szabó lakók viszont bizonyosan egyre tudatosabbak abban, hogy lakásuk színvilágával mit láttassanak, sugározzanak magukról.

Másrészt mind többen és többen vallják: megfelelő színválasztás igenis támogathatja az adott helyiséghez kapcsolt fő tevékenységformát. A „színpszichológia” vonatkozó benyomásai pedig egy irányba mutatnak.

A meleg színek általában boldogság- és kényelemérzetet csiholók, nagy terekbe meghittséget hozók. Erős és élénk árnyalataik feltöltően vagy akár felrázóan hathatnak a testre – ezért eltúlzott alkalmazásuktól csak besokallhat egy pihenni is vágyó ember (vagy pláne a gyermek). Ehhez képest a hideg árnyalatok hűsítők, nyugtatók – gondoljunk csak az égboltra és felhőire, vagy egy széles óceáni láthatárra. Agresszíven tömény változataik ugyanakkor feszültséget kelthetnek, vihart gerjeszthetnek – a mértéktartás itt is javasolt.

Azonos színek sötétebb vagy világosabb árnyalatai egészen eltérő hatásokkal

A meleg színek fő képzettársulásai

A piros ingerlően hat, a legerősebb érzelmeket képes kiváltani. Pulzus- és vérnyomásnövelő, légzésszaporító, adrenalin-termelő. Étvágyat, erőt és szerelmet is társítunk hozzá. Egyben veszélyjelző és a mérgelés színe is: felhúzó, felbosszantó szerepe dekoncentráltsághoz is vezethet. Vezető vagy belefoglalt színe lehet étkezőnknek, nappalinknak.

A narancs tud a megosztó színek egyike lenni.

Nagyobbára azért lelkesítő, barátkozásra-közvetlenségre hívó, „laktató” szín. Önbizalom, optimizmus, kiszámíthatóság, siker is kapcsolódik hozzá, bár felszínességre is utalhat. Túl haragos árnyalata mindenütt visszaüthet. A citromtól az aranyig terjedő sárga a derű és vidámság, motiváltság, kreativitás, némi kockázatvállalás szimbóluma. Az elme színe: a lágyabb fajtái a napfényt idézik és serkentik az összpontosítást, míg a rikítóbbak ugyanígy tesznek a memóriaműködéssel és, bizony, az anyagcserével. Az egymás iránt felajzott idegeket viszont az idő teltével kisütheti (csecsemőknél kerülni!). Jó lehet konyhába, fürdőbe. Az alapszíneken túl szólhatunk még az együttérzést, őszinteséget előhívó rózsaszín nyugtató, lágyságos légköréről; vagy a megbízhatóságot, egyszerűséget és „darabosságot”, elégedettséget barnáról, ami akár a konyhában bevethető.

A meleg színek finom kontrasztokkal még a nagyobb tereket is barátságosabbá teszik

Hűvös és hideg árnyalatok családja

A piros szöges ellentéte a kék. Egyrészt csillapító-szelídítő hatással van a véráramra, szívdobogásra, levegővételre és lehűti a forrongó „agyvizet”. Az üzleti világban jó ideje minden idők favoritja, hiszen bizalmat, békét, lojalitást, hozzáértést áraszt. Lakótérben legjobban hálószobához vagy mosdóhoz passzol. A világosabb kék fiataloknak való, a mélysötét fényűző otthonokba.

A lila a kék stabilitását és a piros dinamizmusát vegyítheti keverési árnyalattól függően.

Ezért inkább a lelki élettel, képzelőerővel-titokzatossággal valamint az ambícióval és bölcsességgel társítható. A püspöklilához váltig a jómód, minőség, pompa, fenségesség, sőt romantika vonzata társul. Öltözőszobába vagy közlekedőbe megérhet egy próbát. Erősebb tónusban viszont levertséget okozhat. A zöld maga a természet! Frissesség, egyensúly, béke, nyugalom, regeneratív gyógyerő. A legszempihentetőbb szín, ezért a hajszolt vagy kapcsolási hibás elme újra összeszedi magát, önerőben és önbizalomban megerősödik. Megjöhet tőle az olvasási kedv és „erőnlét”, ami nem árt pl. egy dolgozószobában. De szinte bárhova ajánlható a lakásban – a mélyzöld viszont tud a presztízs és vagyon jelölőjeként szolgálni.

A kék megszokott és szokatlan alkalmazásai egy közös térben

Semleges színek és kulturális járulékaik

A színkeverés által jönnek létre a semleges színek, melyeknek ezáltal rugalmasabban találni helyet az enteriőrben. Ott van mindjárt a fehér, amely a tisztaság, világosság, egyenesség, ártatlanság színe. Kezd újra a fiatalság és modernség hívószava lenni. Önmagában állva hidegnek is mondható, de a legjobb „kifutópálya” más színek számára.  Kiváló háttérként kiemeli a bútorokat, dekorációs elemeket. A fekete a biztonság, a betartott formalitások, de emellett a drámaiság, kifinomultság, elegancia színe is. A luxustermékek egyik legkedveltebb hordozója, tekintélyparancsoló. Jó kontrasztszín lehet mindenhez, a túl sok belőle viszont nyomasztóan, deprimálóan hathat. Márcsak azért is, mert - bármilyen extravagáns - nagy felületeken alkalmazva úgy érezzük, ránk omlik a tér. A szürke maga a gyakorlatiasság terepszíne: beolvadásra, de egyben tudatosságra, fegyelmezettségre utal. Talán a leginkább szabályozhatók meleg és hideg tónusai tetszés szerint. Újabban az intelligencia és osztályonfelüliség is kötődik hozzá. A még ide sorolható ezüst pedig az újdonsággal, technológiai fejlettséggel, bőséggel, a jövőben bizakodással azonosítható. Gyakran engedik a feketével való küzdelembe.

Az ellenpontjaira váró fehér

Határozottan van benne valami – de csak mértékkel!

Adott színekre beállítani természetesen csak egyfunkciós helyiségeket lehet, ám csak statikusan, hiszen gombnyomásra nem válthat színt a tapéta.

A végletek hordozta irritációk ellen érdemes egyik színcsoportot a másikkal kiegyensúlyozni, belső érzékeinket mozgósítva.

Pszichológusok ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy olykor jócskán hajlamosak vagyunk eltúlozni a színek lelkünkre-akaratunkra gyakorolt hatását, még a múló pillanatok tartományában is. Mert igencsak kérdéses az adott szín által sokaknál kiváltott egybevágó hatások időtartama. Ráadásul nemzedékenként változhatnak észlelési trendek, ahogy személyiségtípusok is „eltéríthetik” az általánost. Tapasztalati megérzésekből tudhatjuk, hogy egy-egy speciális beidegződés vagy érzelmi asszociáció nagyban felülírhatja a „színpszichológia” általánosító belátásait. Ezért végeredményben mindig legyen kéznél az emberismeretünk, és bátran hallgassunk a fenti érzelmi besorolásokkal olykor vitatkozó ösztöneinkre, amikor arról gondolkodunk, hogy milyen színek valók a lakásba?

A Vidámpark Elvarázsolt kastélyának egyik szobájában végül a tükör mellett döntöttek