Egy kis körbejáró colstokos tanakodást követően megjön a kedv egy tisztasági festésre, egy falrepedés javításra, építésre, összeszerelésre. Ugyanakkor alkotói hevületükben is érdemes betartanunk a biztonságos munkavégzés íratlan szabályait.
Honnan a „barkácsolás”?
Száz évvel korábban a télidőben alig takaró erdőben a vadak gyalogos becserkészésének lehetetlenségét – a korabeli szóhasználat szerint – „barkácsolva” küzdötte le avagy hidalta át a ravasz vadász. Például úgy, hogy az erdei (tűzi)fahordó szekerek zörgését már ismerő nagyvadat egy lovaskocsiról lelépve, annak takarásából közelítette meg lőtávolságig. Segédeszközeivel csalárdul megtévesztette, „kijátszotta” tehát. De mi „ki tudjuk-e játszani” a szakembert követelő otthoni javítási helyzetet, és jó-e, ha magunk fúrunk-faragunk?
Merthogy a barkácsolás szavunk a 20. század második felétől kezdve már egyértelműen a ház körüli különféle szakipari munkát pótló, sajátkezű tevékenységet jelöli. A kifejezésnek ugyanakkor egyik erős mellékzöngéje, hordaléka – és sokak számára egyenesen vezető íze – szerint ilyenkor csak „kókányolás”, buherálás történik: esetlen megoldásokkal selejtesre „barkácsolunk” ezt-azt, azaz elfuseráljuk, elbaltázzuk.
A (házi) Munka Hősei
Pedig a „házilag” elvégzett munkák végeredménye nem okvetlenül csapnivalók, sőt! Mindnyájan ismerünk egy vagy több olyan „homo faber”-t, aki önszorgalomból, maga súgtából és ösztönös készségéből – megközelítően szakszerűen – képes megcsinálni szinte mindent a ház körül: tudja, hogy kell glettelni, ismeri a gipszkarton lyuk javítás fortélyait, és nem riad vissza egy kis snájdolástól sem. Szóval reparál, máskor egyenesen „feltalál”: Munkája felszabadítja lappangó adottságait.
A barkácsolás a hobbija, vagy egyenesen a szenvedélye. Ehhez hajdanán félretett alkatrészeket, elfekvő anyagokat, vagy zugforgalomból beszerzett eszközöket használt. Majd a hulladékjellegű feleslegek kombinációjából „varázsolt” brikolázs-termékeket. Ebben ma még környezettudatosságot is látnánk, hiszen csökkentette a szemetet.
Ám mindez a hőskornak, a hazai hatvanas évek hiánygazdaságának „kényszerített innovációja” volt. Amikor az anyag beszerzéséhez sokszor még annál is több leleményességre volt szükség, mint magának a munkának az elvégzéséhez. Akkoriban az Ezermester című lap 100 ezres példányszámban fogyott.
Kitáruló kínálat
Ma már a mennyiségi, minőségi és választéki igényeket jóformán egyaránt árubőség várja. Nem szorulunk bolhapiacos, zsibvásáros beszerzésre, amelynél a jótállás nehezen érvényesíthető. Jól felszerelt, korszerű áruházakban az egy helyre koncentrált termékek vonzásának engedhetünk, ezáltal nem oszlik meg anyag és eszköz beszerzése barkács- és gazdabolt, vasbolt és háztartási bolt között.
A méret, forma és szín gazdagsága nemcsak a célra repülő, hanem az – ösztönös indíttatással – bóklászó vásárlókat is kielégíti. Utóbbiaknál az eszköz vagy az anyag maga formálhatja, inspirálhatja a célokat; nem beszélve a csodaszerszámok csábító erejéről.
Mert ha a lakásban valami elromlik, ma is erős a kísértés, hogy a „piacon” elérhető módszereknél – a szakmunkás-órabéreknél – olcsóbban érjünk el eredményt. Szerelőt, iparost sokszor tényleg alig „kapni”, a hiányszakmák művelői hónapokra előre be vannak táblázva. Jön hát a lakásfestés házilag, a gipszkarton glettelés, vagy a csöpögő szifon javítása. Jogos hát a következtetés: egyébként is drágul az élőmunka, csináld hát:
„Magad uram, ha szolgád nincs!”
A vírusjárta időkben megfigyelhettük: a környék garázsaiban alkonyat után sokszor égett a lámpa és valamit nagyon szereltek. Megvolt tehát a „közeli kivonulás” a némi rendszeretetre is nevelő sufniműhelybe avagy barkácsszobába. Hasonlóra a legtöbbeknek hagyományosabban a nyári szezonban, pláne a szabadságolások megindulásával nyílik lehetősége.
Napirendre vesszük lakásunk belsejének alakítgatását, a repedezett festék javítását, hirtelen szemet szúrnak a hajszalrepedések a falon, vagy éppen hozzáfogunk a ház külső szépítgetéséhez. És ne feledjük ki a hétvégi házhoz kijárókat, akiknek – ha nincs felfogadott kertész (ilyen azért előfordul) – már hamarabb meg kell ragadniuk a szerszám nyelét („weekend warriors”). Először csak piszkálnak valamivel és kertet konszolidálnak, majd jöhetnek kisebb karbantartási munkák, a kerti konyha festése házilag, pad és grillező összeeszkábálása. Kopácsolás, szegecselés, berregés kezdődik, akár egészen a fészer parádés kipofozásáig menően.
Hasznosat játszani
Amellett, hogy növeli a technikai és tudományos szemlélet iránti érzéket, a barkácsolás maga a rekreáció: tevékenységi területet váltunk, és ezzel biztosítjuk az aktív pihenésünket. Idegnyugtatás, gondűzés – miközben vasalódeszkából polc, partvisnyélből függönykarnis, üvegből asztali lámpatest készül. Aligha kell bizonygatni magunknak, hogy „értéktermelést” is végzünk. Ráadásul munkaterápiás gyógykezelésben részesülünk: a jól sikerült barkácsmunka növeli tárgyakhoz kötődő kompetenciaérzésünket, önbecsülésünket, sőt maga lehet az erkölcsi elégtétel.
„Nagyon mély és ősi vágy lehet ez, hogy valami kézzelfoghatót csináljunk! Nem a szellemi munkát ellensúlyozom vele, hiszen ehhez is kell szellem, hanem inkább arról lehet szó, hogy ezekben mind a kettő benne van, a kéz és a lélek, s így teljes, s így tökéletes.” – olvassuk Csukás Istvántól.
Hogy ne kössünk ki az ambulancián
A szükséges információgyűjtésünket (pl. milyen festéket vegyek falra), mintha készen várná mások szakértelme: az online térben kínált kisokosok és tuti tippek – egyebek mellett olyan témákról, mint a dizájnos falfestés. Ezek akár pontos rajzok vezetésével – a főzési látványvideók mintájára – azt sugallják: egy műszaki analfabéta avagy antitalentum is sikerrel barkácsolhat. Ha túlleng az inga, az ilyen elbizakodottságból ámokfutás lehet – háztartási és műhelyi balesetekkel.
Amellett, hogy kimerülten vagy szerektől befolyásoltan sem szerencsés belefogni, mindenekelőtt a – kapkodáshoz vezető – sietséget felejtsük el! Hogy a talpraesettebbek se járjanak pórul, Tóth Zoltántól, a nyírbátori Hufbau Áruház barkács-szaktanácsadójától kértünk jótanácsokat.
A munka csak jó szerszámmal öröm
Lehetőleg mindig korszerű, formatervezett és könnyen működtethető szerszámokat vegyünk a kezünkbe – ellenkező esetben munkakedvünk hamar lelohad. A barkácsolás sokszor magányos műfajának mégis sok kézreálló társa alkosson egy célszerűen összeállított szerszámkészletet: csavarhúzóval, kombinált fogóval, kalapáccsal, fázisceruzával, ásóval, lapáttal stb.
Itt is van dress code. Ügyeljünk a testen viselt óraszíjak, láncok, végtagoktól elálló buggyos ruha kiküszöbölésére, a hosszú haj megfékezésére. Betétes orrú munkacipő vagy bakancs húzása szintén ajánlott. Szükséghez képest szorosan záródó védőszemüveg, kesztyű, fülvédő, pormaszk vagy sisak viselése sem árt
Ahonnan még érezni a családi tűzhely melegét – a parazsával vagy nyílt lángjával viszont vigyázzunk!
A barkácstevékenység már messze nem csak a „férfimatatások” terepe, a női észtől pedig nemcsak a fejlettebb stílusismeret, de felelősségteljesség is eltanulandó: a mellékelt használati utasítások és balesetvédelmi előírások átrágása. A különféle vágószerszámokkal mindig magunktól távolító erőkifejtéssel vágjunk, tároljuk őket megfelelő tokmányban vagy dobozban.
A gépi hajtású kézi szerszámok és a barkácsszerszámgépek elektromos változatainál vezetékeiket mindig utasítsuk magunk mögé, hurkokat-csomókat ne hagyjunk bennük, hőforrás illetve éles vagy olajos felület közelébe ne kerüljenek. A gépeket ne hagyjuk őrizetlenül, ne a zsinegüknél fogva cipeljük vagy húzzuk ki a konnektorból, és a működtetés előtt és után tartsuk kikapcsolt állapotban.
A létra alighanem még sokáig nem szűnik meg mumusunk lenni, hiszen a róla való leesések kínálják a legváltozatosabb – és sajnos legmaradandóbb – sérüléseket. Falnak támasztáskor helye attól 1 egységnyi távolságra legyen, miközben a falon 4 egységnyi magasságban támaszkodjon a másik vége! Lehetőleg biztosítson valaki a létra lábainál, mi pedig egy kézzel mindig kapaszkodjunk! Csípőnk – és ezzel súlypontunk – maradjon középen, ne dőljünk ki oldalra, ahogy a felülről harmadik foknál se másszunk feljebb! Alumínium-létrával ne dolgozzunk áramvezeték közelében, és semmit ne hagyjunk a létrán, ami később ránk eshet!
Szakemberé a legyen, az amatőré csak a talán vagy a hátha
Még úgy-ahogy saját kezűleg elvégezhető a fürdőszoba mennyezet festése, egy sötét lakás világosítása a kopások és egyéb felületi hibák javítása. Egy kis festést, egy kis betonozást jó eséllyel nem rontunk el nagyon. De állagmegőrző műveleteknél már nehéz szagú és mérgező gőzű vegyi anyagokkal gyűlhet meg a bajunk. Az eszközöket a hozzájuk tartozó célokra használjuk, ne másra! Szögbelövővel vagy tűzőgépekkel, hát még az egyre felkapottabb magasnyomású, vízsugaras mosókkal fokozottan vigyázzunk!
A lehetőleg időről-időre takarított munkaterülettől azért csak legyenek kellő távolságra a családtagok és a háziállatokat is! Tűzoltókészülék legyen otthon! Egy ellenőrzötten komplett felszereltségű elsősegélydoboz is álljon rendelkezésre – vész- és segélyhívások telefonszámai szintén!
Minden alapismeret nélkül a szerénység legyen a legfőbb fegyverünk!
Hibakeresési érzékünk megcsalhat és a mesterfogásoknak sem vagyunk mindig birtokában. Olykor még bontási munkák elvégzésére hajlunk leginkább, hogy a terep előkészítésével is spóroljunk az építőmesternél – ilyenkor egy vezetékkereső műszer szó szerint életmentő lehet. Ezen túlmenően azonban nemcsak a faáru, de megfelelő, cement, mész, gipsz vagy festék kiválasztása sem triviális feladat. Nem mindig tudjuk, melyik a legjobb falfesték, azaz milyen festéket vegyek falra.
Már úgy a hideg- és melegburkolás, mint a térkövezés vagy a fal javítása festés előtt, a gipszkarton festés előkészítés is előmunkákat és szakértelmet kívánhatnak. Ismerjük fel, amikor a feladat túlmutat a készségeinken és lehetőségeinken! Gázzal és elektromossággal főszabály szerint szakember foglalkozzon, ne mi; és lehetőleg a vizesblokk nagy nyomású csöveihez is keressünk szerelőt – ne csak tanácsadó funkcióban, de kivitelezőként is!
A programozott háztartási gépek kezelése rendszerint ugyancsak kellő hozzáértést és szaktudást követel. E téren alighanem a nyílászárók cseréjéhez is kevesek vagyunk, míg a tetőjavításra szintén ne nagyon vállalkozzunk, pláne mostoha időjárási körülmények közt!
Munkaruha
A Helly Hansen kiváló minőségű munkaruhái évtizedek óta a megbízhatóság és a funkcionalitás szinonimájává váltak. Azonban ezek a ruhák nemcsak a szakemberek kiváló választása, hanem az otthoni barkácsolók és hobbi kertészek számára is ideálisak lehetnek. Az ötvözött stílus és funkcionalitás biztosítja, hogy a munkaruhák nem csak a munkában, hanem az otthoni teendők során is megállják a helyüket. Az egyedi design mellett a strapabíró anyagok és az ergonomikus viselet biztosítja a kényelmes és biztonságos munkavégzést, legyen szó bármilyen kihívásról. A Helly Hansen munkaruhái tökéletes választás lehetnek mindenki számára, aki az igényes megjelenést és a funkcionalitást keresi a mindennapokban.
